2010. október 30., szombat

Éés szüneeet!

A facebook nevű kultúroldal egyik alkalmazásán az jött ki nekem, hogy ma jól indul a reggelem...
1) Fel kell kelni. Korán.
2) Iskolába kell menni.
Mégis mi ebben a jó???


A reggeli traumát kiheverve egyébként egész jó napom volt, amihez naggyon nagyban hozzájárult a tesiórai palotáspróba. Ez már tánc volt! Kezd összeállni a koreográfia a fejünkben, a térformákon még van mit javítani, de szép lesz! És rájöttünk, hogy a ráadással gáz van, mi eltáncoltuk onnan, ahonnan mondta a tánctanárnő, aztán amikor mi befejeztük, a zene még nem! Valahol árulás van! Majd hétfőn tisztázzuk. Szóval a konklúzió: a lehető legjobb tesióra volt!=)
Mindjárt indulunk Szombathelyre, még egyszer utoljára, amíg 2 in 1. Viszont kedden hajnalban nekem jelenésem van, szóval csak két napot tudok maradni...
Két napra egy bőrönddel... jó vagyok.xD

2010. október 29., péntek

Országút. Autópálya. Adrenalin. Szünetet!

Elhanyagoltam egy kissé az írást a héten, de egyszerűen levegőt venni nincs időm... Azért jöjjön egy kis élménybeszámoló!
Kedden voltam vezetni. Országúton, autópályán. Egy életre való adrenalin-löket, az biztos. De jó volt. Csak Csaba jelezte, hogy nem látom időben a táblákat, és ezzel valamit csinálni kell. Szuper. És láttunk egy balesetet (mármint nem konkrétan, csak a végkifejletet): egy kocsi összepuszilt egy fával.
Ezen kívül számomra kiderült, hogy 1/6-os szívzörejem van. Ez is szuper. Bár anya azt mondta, hogy már 4 éve észrevették, és eddig sikerült túlélnem.:)
Tegnap este/éjszaka befejeztem (ööö ez kicsit túlzás)... a lényeg, hogy elkészült a szalagavatós műsor rám eső része. Ha lesz egy kis időm és legvégesebb szöveg, talán majd felrakom. Ha jók lesztek...=)
Holnap végre szünet!!! Már nagyon kivagyok...:S Nem elég, hogy holnap suliba kell menni, matekból dolgozatot írunk...! Még megyek gyorsan Krétakört olvasni. Tudom, időben.

2010. október 23., szombat

Irodalom. Érvelés.


KÖTELEZŐ pro és kontra

A kötelező olvasmány szóról mi jut eszébe egy átlagembernek? Valószínűleg Dosztojevszkij és Bulgakov nevei sejlenek fel először. Talán ők az írói a két leghosszabb regénynek, amivel középiskolában találkozik a szerencsés diák. Pedig a kötelező olvasmányok témaköre ennyiben még nem merül ki! A helyzet ennél sokkal bonyolultabb.
Ha csoportosítanom kellene a kötelező olvasmányokat, azt mondanám, hogy vannak otthon elolvasandó kötelezők, és vannak olyan művek, amikkel csak az órán foglalkozunk. Ez első kategória talán egyértelmű. Ebbe a csoportba tartozik a Bűn és bűnhődés, A Mester és Margarita, a Száz év magány stb. Úgy gondolom, hogy azok az irodalmi alkotások is kötelezőek, amikkel órán foglalkozunk. Ezek a művek alkotják a második csoportot.
Hajlamos az ember a kötelező címszó alatt csak az első csoportot érteni. Pedig ha jobban belegondolunk, a középiskola négy éve egész végig a kötelezőkről szól. Lehet kötelező egy vers, egy novella vagy egy regény. A helyzet ugyanaz: apró különbség csupán, hogy otthon vagy az iskolában olvassuk az adott művet. Ugyanúgy kötelező Ady egyik verse, mint például a Rómeó és Júlia. Mindegyikkel ugyanúgy foglalkozunk órán, csak néhányat már előre otthon is el kell olvasni.
Így talán azt a kérdést, hogy Szükség van-e kötelezőkre?, már meg is indokoltam. Hiszen ha nem lennének olyan irodalmi alkotások, amiket mindenki, kötelező jelleggel elolvasott és ezáltal mindenki ismer, akkor miről beszélnénk irodalomórán?
Én azt mondom, hogy igenis szükség van kötelezőkre. Megismerhetjük az adott korszak látásmódját, világszemléletét. Betekintést nyerhetünk a korszak emberének mindennapjaiba, szokásaiba, örömeibe, bajaiba. Összefoglalva megismerhetjük a történelmi múltat. És mennyivel jobb egy izgalmas művet olvasni a félig latinul fennmaradt történelmi források helyett!
Minél több könyvet olvasunk, annál jobban bővül a látókörünk. Annál inkább képesek leszünk véleményt alkotni egy-egy műről. Lehetnek olyan olvasási élményeink is, melyek átformálják a gondolkodásmódunkat.
Azonban vannak olyan kötelező művek, melyek elolvasása után csak egyvalamit nem értünk. Mégpedig a dolog miértjét. Ezt meg minek kellett elolvasni? Milyen tanulságot kellett volna leszűrnöm belőle? Bennem van a hiba, hogy nem értem?
Azt hiszem, ez leginkább amiatt van, hogy az egyes kötelezőket nem a megfelelő életkorban olvassuk. Jókaitól A kőszívű ember fiai nem való egy hetedikes általános iskolásnak. Amikor ezt a regényt olvasnunk kell, még történelemből meg sem közelítettük az adott korszakot. Természetes, hogy senki sem értette. A nyelvezetről nem is beszélve. Nehéz örömmel olyan könyvet olvasni, amelyiknek minden második szavánál kénytelen vagy rohangálni a Magyar Értelmező Kéziszótárért.
Ezért tartom jó ötletnek, hogy vannak országok, ahol a könyveket újra és újra átdolgozzák, így az eltérő szövegváltozatok életkoronként különböznek. Feltételezem, hogy itt figyelembe veszik az életkori sajátosságokat, és úgy írják újra a könyveket, hogy az érthető, olvasható és élvezhető legyen az adott életkorban.
Megfontolandónak tartanám, hogy bizonyos időközönként egy tanács összeüljön és frissítse a kötelező olvasmányok listáját. Viszont itt meg kéne kérdezni az érintett korosztályt is. Ugyanis meggyőződésem, hogy egy 70éves irodalomprofesszor és egy 17éves gimnazista nem ugyanúgy látja Dosztojevszkij művészetét.
Az igazi kérdés talán az, hogy mit tekintünk az irodalomtanítás elsődleges feladatának. Legyen egy olyan tudás, mely az egész generáció sajátja? Az egyetlen probléma az, hogy míg egy generáció 25 évet ölel fel, ezeket a kötelező olvasmányokat szinte változatlanul olvassák, olvassuk több, mint száz éve. Erre joggal lehet azt válaszolni, hogy Homérosz Íliásza örökké érvényes műalkotás. Attól még egy középiskolást a mindennapi életében más, akár súlyosabb problémák foglalkoztatják, ugye? A másik álláspont arról szól, hogy az legyen kötelező, amit a fiatalok maguktól is elolvasnak. Amit egymásnak ajánlanak, amiről egymás között is szívesen beszélgetnek. Ami róluk szól, amiben önmagukra ismerhetnek. E felfogás szerint az irodalom lényege, hogy találkozzam önmagammal. Erre meg lehet az a válasz, hogy egy jó irodalmi alkotás mindenképp segíti az önismeretet.
Az irodalom egy szubjektív dolog. Nem lehet kijelenteni, hogy ez jó könyv, ez meg nem jó könyv. Meg kell hagyni mindenkinek a lehetőséget, hogy maga döntse el, mi tetszik neki, illetve, hogy mi nem. Ezért is kellene megreformálni a kötelezők listáját, és minden korszakból minden témában egy-egy ízelítő verset, novellát vagy regényt elolvastatni. Amennyiben megfogta az illetőt a mű, úgyis keresni fog hozzá hasonlókat, amiket még el tud olvasni. De ha nem tetszett neki, akkor úgyse fogja elolvasni az ugyanolyan korszakban írt műalkotásokat.
Én személy szerint szeretek olvasni. Vannak olyan kötelező olvasmányok, amiket már rongyosra olvastam (pl. Madách: Az ember tragédiája). Tetszett az Egri csillagok, a Goriot apó és A vadkacsa is. Viszont találkoztam már olyan könyvvel is, aminek az olvasása közben az élettől is elment a kedvem. Soha nem fordult elő azóta és azelőtt sem, hogy ki volt kötve, hogy csak akkor csinálhatok bármi mást, ha napi 30 oldalt elolvasok A kőszívű ember fiaiból.
Egyébként úgy vagyok vele, hogy egyszer mindent elolvasok. Azonban ha nem volt semmi, ami megfogott volna a műben, akkor legközelebb messziről elkerülöm. És ezért tartom nagyon nagy problémának azt, hogy nem a megfelelő életkorban olvastatnak velünk irodalmi alkotásokat. Van egy olyan érzésem, hogy a Bűn és bűnhődést soha többé nem fogom kézbe venni. Egész egyszerűen nem maradt róla semmi pozitív emlékem. De olvastam már olyan verset is, hogy a végén kettéállt tőle a fülem.
Persze ha megszüntetnék a kötelezőket a mai fiatalság még kevesebbet olvasna. Ezért is lehetne bevezetni a nemcsak könyv alapú kötelezőket is. Érdekes lenne az internet világát is bevonni az irodalomórákba. Egy-egy művet a net segítségével is elolvasni. Például ha az adott mű feldolgozásra került, biztosan lehet találni videókat róla. Vagy egy-egy világszemlélethez egy dalt meghallgatni. Ekkor a régi ötvözve lenne az újabbal, a változatosság pedig nem lenne hátrány egyes órákon.
El kellene gondolkodni más országok szokásain is. Például van olyan ország, ahol 10 évnél régebbi szöveg nem szerepelhet a tankönyvekben. Az ország régi irodalmát pedig csak választott tantárgyként lehet tanulni. Más országokban manapság a Harry Potter és a Gyűrűk ura a kötelező olvasmányok. De nem hinném, hogy a legjobb megoldás az, hogy modern irodalmat kell olvasni. Hiszen ugyanúgy lesznek olyanok, akiknek ezek a művek nem fognak tetszeni.
A legnagyobb probléma az, hogy a diákságban kialakult az a feltételes reflex, hogyha meghallják, hogy kötelező, akkor csak arra tudnak gondolni, hogy vajon milyen szörnyűség következhet. Nem megoldás, de talán a megoldás kezdete lenne, ha a kötelezőket nem kötelező olvasmányoknak hívnánk, hanem például az év könyveinek. Attól még ugyanúgy el kellene őket olvasni, de lehet, hogy néhányan nem úgy állnának hozzá, hogy ezután már semmi jó nem jöhet. Ki tudja. Egy próbát megér, nem?

2010. október 22., péntek

Chapter nemtudommennyi.

Talán a tegnapi naptól kellene kezdenem... Volt egy momentum, amit feltétlenül meg kell említenem. Még 10-ben, amikor elkezdtem különangolra járni, elkezdtük venni egy képregényt (chapteröztünk xD ) (a negyedik fejezetig el is jutottunk).;) Utáltam, mert következő órán mindig el kellett mondanom, hogy mi történt addig. De aranyos sztori volt, és jó kifejezéseket tanultam így. Aztán érettségire készülve újra előkerültek ezek a képregények, és nosztalgiáztam egyet...(igen, ahelyett, hogy megtanultam volna, hogy az equipmentnek nincsen többesszáma) :) Múlt héten pedig megkérdeztem a Tanárnőt, hogy mi lett a történet vége, erre tegnap elhozta nekem a következő hat fejezetet.=) Úgyhogy képregényeztünk...:) Nagyon jól esett ez az apró figyelmessége!!!:) Meg megbeszéltük, hogy mit kellene csinálni, ha a töri mellé az angolt választanám. Mi hangzik jobban? Töri-angol vagy töri-német szakos tanár? Esetleg töri-angol-német???=)
Ma hajnalban megint voltam vezetni. Eltaláltam egy csomó kátyút. Na de nem azért, mert béna vagyok. Mindegyik tökéletesen direkt volt!:)
Bence egész németórán a hajtincseimet húzogatta,  a betoldott műhajat kereste. Hát nem járt sikerrel. :) Nem hitte el, hogy ez mind az én hajam.=) Pedig igen.
Az ünnepség miatt ma egész nap pingvinesdit játszottunk (értsd: talpig abroszban). Érdekes volt a tesióra... Séró belőve?!? by Tanárnő. Jó kis erősítés a spagettivel + kidobó.
Az ünnepség tetszett, bár néhány mondat kísértetiesen hasonlított még egy Refirkában megjelent cikkre... Nem is tudom...
Hazafelé meg találkoztam Dórival. Sofi nem volt éppen a topon. Szegényke kicsit nyomott hangulatban volt. Be is aludt 10percen belül. Jó volt velük találkozni, kár, hogy nem lesznek itthon a szalagavatón...:(
Ja, megváltoztattam a beállításokat, elvileg most már mindenki tud kommentet írni...!

2010. október 20., szerda

Kivételesen teljesen jogosan.:)

Megint infóóra van, de ma netezhetünk, ugyanis az osztály 1/3-a lóg...:)
Reggel voltam vezetni, először a rutinvizsga óta. Nem rossz, csak egyelőre kilátástalan. (Reggel 6-kor szó szerint.)  Szóval egyelőre nehéz.:D  De jó! "Milyen tábla az ott?" "Ööö... a Laci szerint női napozó..."
Ja, és DéDóri: odaadtam a teát!:)
Tegnap apával volt kedd második óránk. Töriztünk. Pontosabban hagytam magam megverni sakkban. Nehogy szarul érezze magát!:)

2010. október 16., szombat

Pozsony.

Ma Pozsonyban jártunk az énekkarral, éves kirándulásukon, mint "sajtómunkatársak". Rengeteg mindent megnéztünk, el se kezdem felsorolni, mert úgyis kihagynék valamit. Lényeg, hogy lejártuk a lábunkat is, bebizonyítottuk, hogy mi nem "operett-turisták" vagyunk. Volt egy nagyon kedves idegenvezető bácsink, aki csak előadni nem tudott, de amit mondott, az egyébként jó volt (mármint történelmileg :) ). Meg szerintem hülyének kezelt minket és onnan kezdte, hogy mit jelent az, hogy három részre szakadt az ország...:S De sebaj...
A városnézés során kaptunk 3/4 óra szabadidőt, jó Refisekhez híven, mi rögtön megtaláltuk kirándulós törzshelyünket...:) Mielőtt nagyon elítélne a blogolvasók társasága, csak csendben megsúgom: igazgató úr is követett minket...!
Ugyan ez most nem kiszállás volt, de az énekkar megtalálta a módját egy kis ünneplésnek: a pozsonyi várban énekeltünk pár dalt. Még a mezei nemkórista tagok is (lsd. én) nagyon élvezték. Olyat impróztam...! Beálltam a szoprán és az alt közé, így az összekeveredés garantált volt... de legalább az egyik szólam hangmagassága számomra is mindig kiénekelhető volt. Ha meg éppen olyat énekeltek, amit én nem ismertem, pillanatok alatt átváltoztam paparazzivá.:) Egyébként ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok kórustag.:(
Szóval én egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentem. Köszönjük, hogy elmehettünk! És remélem legközelebb is szükség lesz a sajtóra!!!
Plusz még a kedvenc képem: a koronázási útvonalat jelölte ki:

2010. október 15., péntek

Happy.:)

A mai reggel szuperül kezdődött: lekéstem a buszt... úgyhogy én már hajnalban túl voltam a tesiórán.:D Németórán enyhe nézeteltérés akadt köztünk németóraipadtársammal a csoport-aktivitás témát illetően, de ezen már meg  sem lepődöm. Bár még mindig meg tud döbbenteni a közönyössége...:S Matekórán meg sikerélményem volt...! Fura, de mostanában egyre többször! Pedig geometriát veszünk, és a papírforma szerint nekem nem lehetne (jó) térlátásom...:) Szóval happiness.:) Tesiórán végig fociztunk, ill. imitáltuk a gerelyhajító pályán, ahol "sehol nincs kint", és ahol néha 180fokos fordulatot kellett vennem, és hátulról védeni a kaput.xD Nyelvtanon dogát írtunk, ami szerintem nem volt nehéz ---> Pécel. Kazinczy verseny. /Fonyódliget /.
Délután elmentünk anyával szalagavatóra fehér cipőt nézni. Jelentem, sikerrel jártunk!:) Egy egész egyszerű, kicsi sarkú ( :(  ), egy kővel díszített cipő. Lényeg, hogy megvan, reszkess Attila, ezentúl nem lesz túl kellemes, ha a lábam alá kerülsz!:D

2010. október 13., szerda

Rutinvizsga.

Úgy vártam már ezt a pillanatot: hogy túl legyek rajta, pozitív eredménnyel. Hát meglett.:) Öhm... apró hibákkal, de szerencsére ez nincs rajta a vizsgalapon.:) Sokkal kedvesebb vizsgáztatót fogtam ki, mint múltkor. A baj csak az volt, hogy nagyon pörgette a vizsgát, és ezért néha nekiálltam kapkodni, és nem mindig tudtam leállítani magamat.:( Ugyanúgy a saroktolatást húztam, mint egy héttel ezelőtt. Azt hiszem, mérhetetlenül csalódott lettem volna, ha nem az lett volna a 'nemkötelező' feladatom, ugyanis reggel úgy indultam el, hogy: CSAKAZÉRTIS. És ha felbosszantanak (és a bukás igencsak ebbe a kategóriába tartozik) , akkor sok mindenre képes vagyok. Következő dolog, amitől félni lehet: a forgalmi vizsga.
Ma is volt szalagavatós próbánk. Ismét át lett variálva az egész koreográfia: én a bal első sarokban kezdek és szinte már a jobb hátsó saroknál tartok, pedig még nincs is vége a számnak... Nem tudom, képes leszek-e pofáraesés nélkül átvészelni azt az 5percet, egyelőre nem sok reményt fűzök hozzá, hacsak nem tanulok meg addig repülni, mert olyan távolságokat kell betáncolnom.:)

Ááá, csak a szokásos magyarórai blogozás...:D

Igazából halál ideges vagyok. Azt hittem, így másodszorra jobb lesz, de nem. Sőt. Csak még jobban feszélyez a dolog. Múltkor is velem volt Bátorka (=oroszlán, amit az első ovis napomon kaptam), ha most sem segít szakítok vele!
És álmos vagyok, ismét rendkívül sokat sikerült aludnom. A mai éjszakám kísértetiesen hasonlított az érettségi előtti éjjelhez...:P Komolyan, minél öregebb vagyok, annál nehezebben viselem a vizsgahelyzeteket... meg az adrenalint...:(

2010. október 11., hétfő

Egy átlagos hétfő.:)

Régen írtam csak úgy egy iskolai napról, úgyhogy ezt most pótlom.:) Délelőtt nem volt semmi különös emlékeim szerint, leszámítva azt, hogy a Bence németórán kitalált nekem egy tök jó aláírást. Sajnos csak a Pankára, a teljes nevemre nem sikerült... csak kritizálta a kezdőbetűimet...:P De felfogadom dizájneremnek!:)
Délután meg táncóra, táncóra és táncóra volt. Először keringő, ahol megint nem volt párom, csak néha amikor Marci beállt mellém... de legalább a lábaim egész jó állapotban vészelték át a próbát. És most kivételesen Attila is igazoltan volt távol. Remélem jól sikerült az osztályozója. A palotás próba viszont nagyon jó volt. Bár valószínű elfogult vagyok, mert az sokkal közelebb áll a szívemhez...:) És elértünk a friss részhez, innentől már pozitív sebességgel táncolunk.xD Szóval nagyon jó volt!!!! ÉS: felkértek minket, hogy az Erzsébet-bálon táncoljuk el nyitótáncként!:) Egyik 7végén szalagavató, utána bál... novemberben sem fogok unatkozni... de mondjuk mikor szoktam???

Elindulás - gyorsítás - megállás intenzív fékezéssel.

 

Na, ez az egyik kedvencem. Emlékszem, amikor először próbáltam megcsinálni (vagy csak leimitálni?), úgy fulladtam le, ahogy a Nagykönyvben meg van írva. Fékezni szeretek. Gyorsítani azt már annyira nem...:(
Azt hiszem videókból egyelőre ennyi elég, így is eléggé lelassítja a blogot. Majd ha lesz még valami, ígérem jelentkezem!:)

Megfordulás útkereszteződésben hátramenettel = saroktolatás.

Emiatt buktam meg. Mellesleg abszolút jogosan. De itt a bizonyítéka annak, hogy meg tudom csinálni, ha éppen nem szünetel az agyamban a "gondolkodás" funkció. Majd most szerdán!

2010. október 10., vasárnap

A rendszer nagy, én kicsi vagyok.:(

És meghaltunk. Ennyi volt, egyelőre többet nem tudok feltölteni.:( Majd talán holnap!:D Még feltétlenül fel akarom pakolni a saroktolatást, meg az intenzív fékezést.
Most meg GO-lok A Mester és Margaritát olvasni, mert van még hátra pár oldalam, és amennyiben ezt nem sikerül teljesítenem, holnap rejtélyes okoknál fogva a fejem elválasztódik a nyakamtól. E titokzatos történelmi rejtély hátteréről a 2050. évi novemberi Krétakorban olvashattok majd4:D

Megállás - elindulás emelkedőn.


Gödör forever!:) Ezt szeretem... bár őszintén szólva nem tudom mit bénáztam annyit az "alvilágban". És -kövezzetek meg ha nem, de- szerintem a tatabányai emelkedő meredekebb... Legalábbis ránézésre annak tűnt.
Ezt szívesen húznám! Egyszer nekem is lehetne szerencsém, nem?

Hátramenet legalább 20 méter hosszú egyenes szakaszon + szlalom menet előre.


Tolatni szeretek. Kivétel hajnali hatkor szakadó esőben, amikor akkor többet látnék, ha becsuknám a szemem...xD Na ilyenkor sikerült is egyszer eltalálnom a szegélyt.:)
Jéé, most veszem csak észre, hogy ezen a szlalom is rajta van!:P Tudok ám hátra is (na jó, ez azért így erős túlzás), de arról nincs videó...

Elindulás-haladás-célmegállás.

 

Megpróbálok minél több rutinpályás videót felrakni, amennyiben a gépem és az internetem is így akarja.:) Röhögni nagyon nem ér!;) Ha minden igaz, folyt. köv. .:D

2010. október 8., péntek

Üdv!

Mivel nem sikerült importálni az előző blogomat, egyszerűen vágjunk bele a közepébe! Egyébként nem töröltem: pankablogja.blog.hu. Úgy éreztem, eljött az ideje egy váltásnak, itt egy kicsit több lehetőséget látok. Majd meglátjuk mit tudok kihozni belőle!
Remélem, most már semmi akadályba nem ütközöm, és fel tudok tölteni pár rutinpályás videót... mert van egy csomó.:) Majd jelentkezem, amint az a köztudottan "rengeteg" szabadidőm engedi.;)