2011. február 27., vasárnap

18


Péntek...finoman és nőiesen szólva is: elraboltak. Na de álljunk csak meg egy pillanatra! Én itt belevágok a közepébe, pedig történtek ám fontos dolgok addig is! Haladjunk időrendben!:D
Reggel 6:31, megszületett a 15. Márkus-unoka: Márkus Eleonóra. /Még egy napot igazán várhatott volna, de ezt csak így zárójelben. Én örülök neki így is!:) /  Alig bírom kivárni, hogy láthassam, pedig az nem mostanában lesz...:S Szóval a reggel már jól kezdődött.ˇˇ
Délelőtt aztán még volt egy koncert a suliban, nekem az is tetszett.:) Délután pedig osztálybuliii! Közös filmnézés, aztán papíron arról való beszélgetés, egyébként meg a szokásos osztálybuli feeling. Mindeközben DéDóri kitalálta, hogy el kell mennünk a zenesuliba valami hangszerért a színjátszósoknak, és akkor visszafelé elhozzuk a Bettit is. Én ebbe őszintén szólva nem láttam a logikát, de hát egy matekfaktossal inkább nem vitatkozom. Aztán amikor a zenesuli előtt DéDóri elővette a fényképezőgépet, ott már kifejezetten kezdett gyanús lenni a dolog, de hát -gondoltam- biztos jó oka van rá. Szóval a zeneiskolában kaptam egy koncertet a fúvószenekartól (Rákóczi és Radetzky-indulóval xd ). Utána beültem egy Goldeneye erejéig a csapatba, majd mentünk is ’’vissza az osztálybuliba.’’ A suliig el is jutottunk, ahol a Betti közölte, hogy meg szeretné nézni a szemüvegem, mert neki is lesz… (Év elején váltott kontaktlencsére. No comment. xD) Itt kötötték be a szememet, és indultunk el… először Kocs fele, aztán Tesco körforgalom (3x), idáig tudtam követni, hogy hol vagyunk… végül kikötöttünk a McDonald’s-ban. Igen, az 5-7 éveseknek szokott ott bulijuk lenni..;) Egy egészséges vacsora után meg mindenki elkezdett elköszönni, hogy mennek haza. DéDóri megígérte, hogy engem is hazavisz, de az autópályán megyünk… Rendben van –mondom én-, de akkor sávot kell váltanod, mert az eggyel beljebbi visz föl a pályára. DéDóri: „Basszus, elrontottam! De először úgyis a Dóriékat kell elvinni a buszvégre…” Ebből logikusan következik, hogy elmentünk még bowlingozni, ahol egyszer utolsó lettem, egyszer utolsó előtti, utoljára meg második.:D Mikor már mindenkinek kellőképpen sajgott a keze, tényleg elindultunk hazafele…J
Másnap volt Bence felvételi elbeszélgetése. Bemegy… 30sec múlva halljuk, hogy röhög a vizsgabizottság. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez azért történt, mert Bence eljátszotta, hogy hogyan kapaszkodik hátul ülve az anyósülésbe, amikor én vezetek.) Kb. 2perc múlva már jött is ki, és mondja, hogy azt kérték, hogy menjek be. Én először nem akartam elhinni, gondoltam megint szokás szerint átvág, de annyira kitartóan kötötte az ebet a karóhoz, hogy végül bekopogtam, bementem. –Felvételizni jöttél?Igen. –Csak azért hívtunk be, mert az öcséd mondta, hogy ma van a születésnapod… … … =)
Ebéd után megköszöntött a család. Ildi mami Rákóczi címeres gyümölcstortát csinált (azért ahhoz nem semmi kreativitás kell, hogy egy sast kirakjon piros szőlőből…), anyáéktól meg egyesekkel szövetkezve egy Szürke Villámos tortát kaptam…J
Délután kimentem Kocsra. Kocsival. Egyedül. És hazajöttem. Egyben.
Ma meg a Bence rájött, hogy tulajdonképpen neki nem is olyan rossz, hogy taxisofőrként használhat, úgyhogy délután átmentünk Tatabányára. Ahol kifejtette, hogy nőt fog belőlem faragni, ezért kezdetnek vett nekem egy rövidgatyát…:D

2011. február 22., kedd

;)))

Megjött a jogsim!ˇˇ   Fel is avattuk, és elmentünk egy körre, így tegnap is vezettem kb. 30km-t.:) Gyalogosgázolás, fa- és oszlopkidöntés nélkül. Apa azt mondta, hogy a városban már mehetek egyedül.:D Azért egynapos jogsival nem rossz helyzet...:)

2011. február 21., hétfő

Áldó hatalmak oltalmába rejtve - tablóra.

Áldó hatalmak oltalmába rejtve Csak várjuk békén mindazt, ami jő. Mert Isten őriz híven reggel, este, Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.

 Ha gyötri, bántja szívünket a régi, És múlt napoknak terhe ránk szakad, Megrettent lelkünk vigaszodat kéri, Mit nékünk szerzett, Atyánk, Szent Fiad.

 S ha szenvedések kelyhét adod inni, Mely színig töltött, keserű s nehéz, Te segíts békén, hálával elvenni, Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz!

 És ha az úton örömöt adsz nékünk, Ha szép napod ragyogva ránk nevet, Biztasson, intsen sok nehéz emlékünk, Hogy életünket szenteljük neked!

 A csend köröttünk mélyen szerteárad. Hadd halljuk azt a tiszta éneket, Amely betölti rejtett, szép világod, Hol téged dicsér minden gyermeked!

 Én erre szavazok! Szerintem olyan szép!:) És az első versszak olyan jól mutatna a tablón. Hozzátéve, hogy ezt Dietrich Boenhoeffer a koncentrációs táborban írta. És ha Ő OTT EZT ÍGY gondolta, akkor lehet benne némi igazság... Szerintem tökéletes egy mottónak, benne van minden, amit egy tablóidézetnek mondania kell.
Magyarul nem találtam meg, sőt én más dallammal is ismerem (úgy látszik kénytelen leszek egyszer elénekelni...xD), de ez is nagyon szép!:) 

2011. február 18., péntek

Sziasztok:)

Akármennyire is úgy tűnik, nem felejtettem el a jelszavamat... Páran jelezték a héten, hogy már egy hónapja nem írtam (pedig csak kb. három hete). A helyzet súlyos, de nem válságos.
Pedig egyébként sokminden történt az elmúlt hetekben, úgyhogy most felsorolom, miről NEM fogok írni:
-ELTE TTK nyílt nap :)
-sítábor :):):)
-színház :)
-forgalmi vizsga
-farsang
-felvételi papírok beadása
-tabló
-stb.
A héten apa már át is ment a vizsgaigazolásomért, meg voltunk az Okmányirodában is. Nem sokszor találkoztam még olyan emberrel, aki túlságosan elégedett lenne a jogsi fényképével. Büszkén jelentem; én se fogom mutogatni azt a képet. Idáig még nem sikerült eldöntenem, mire hasonlítok inkább: egy terroristára vagy egy szumóbajnokra...
Tegnap angolon hoztunk egy közös döntést, miszerint ezt a felsőfok-témát inkább hanyagoljuk...:( Helyette menjek inkább németre, mert arra most így több esélyem van...:S Hát nem tudom, még beszélnem kell az illetékesekkel, aztán ha nem halnak bele a röhögésbe... az már siker.=)
Végül, hogy ne negatív legyen a bejegyzés vége, egy dal. Többet egyelőre nem mondok, aki majd kitalálja, hogy miért van itt, az kap egy... addigra kitalálom, hogy mit. xD

Egy kis segítség: K-val kezdődik és 8 bötű!:)