:P

Be van fejezve a nagy mű, igen,
A gép forog, az alkotó... nos, az alkotó nem pihen. ;)
Holnap még azért átolvasom egy kicsit pihentebb aggyal, de ha valamit újra kell nyomtatni, én azt hiszem agybajt kapok. Remélem, hogy a 6-ból egyet lezártnak tekinthetek.
Ma a lyukasórámban (ami igazából nem az) a Károlyi kertben ültem, és ismerkedtem a délután előadott referátumommal. Volt egy tök aranyos kislány a homokozóba, nagyon nézte, mit csinálok...=)
Jut eszembe: tegnap reggel 4. fog, egyedül állás, kézenfogva pár lépés! :-)))
Az egyik pepszis órán, az volt a ráhangoló feladat, hogy mondjuk egy pozitívan meghatározó iskolai élményt. Hát nem volt egyszerű.

Hiányzik...:)

És tisztára érzem, hogy itt a salátakészítés ideje. =)

(:

Éppen azon gondolkozom, hogy az elmúlt három hét péntekén mindig babázhattam egyet. :)
Kezdődött Eleonórával, az első közös szülinapunk (♥♥♥♥♥♥). Így egyéves korára egészen megkomolyodott, és nem kapott sírógörcsöt, amikor meglátott. És már felkapaszkodik, és mindent megkóstol, és énekel. Büszke vagyok rá! ♥
Aztán folytatódott Katával, a kis szőke tündérrel. Aki megmutatta nekem az egész lakást, és a "Hol van a Panka?" kérdésre határozottan rám mutat (az esetek túlnyomó részében). :-)
Legutóbb pedig Mátét boldogítottam egy kicsit, és megígértem neki, hogy nem ez volt az utolsó alkalom. =)
Egyébként meg esszét írok a Recrudescuntból...

és mennyire igaz. :/

"Mindenki csalódást fog okozni: mindenki, akiben bízol, mindenki, akit megbízhatónak hiszel. Amikor a saját sorsukról van szó, az emberek hazudnak, titkolóznak, megváltoznak, majd eltűnnek, egyesek egy új arc vagy személyiség mögé, mások sűrű reggeli ködben, egy szikla túloldalán."

(Lauren Oliver)