Mivel holnap latin Zh-át írok, ezért ma felmenetem az előző blogomra, és kb. végigolvastam az egészet. Hát egyszerre potyogtak a könnyeim és nevettem az emlékeken. Meg az írott szövegen. Remélem, azóta azért finomodott a stílusom...:)
Most viszont tényleg megyek a declinatioimhoz, mert csúnya vége lesz...:S

[-:

Ma találkoztam Á.-val - még fizikán ismerkedtünk meg. Összeröffenésünk első fél órája abból állt, hogy mint a hülyegyerekek csináltuk hárman A. alapmérések jegyzőkönyvét. :D De az almáspitéért megérte. Felelősséget meg nem vállalok érte, bár azért nagyon remélem, hogy jól szerkesztettem meg a két ábrát. Amúgy a dolog folytatásért kiált (a jegyzőkönyv csapatmunkával történő kivitelezését leszámítva).
A mai pápaválasztás kapcsán éreztem, hogy hír nem az, ami éppen megtörtént, hanem hír az, ami éppen történik.

"A nagy civilizációs ugrások olyan folyamatok,

melyek majdhogynem romba döntik azokat a társadalmakat, melyekben bekövetkeznek." (A. N. Whitehead) Most olvastam egy könyvet, Marschall McLuhan-tól a Médiamasszázst, és abban van ez a mondat. Vagyis hát tulajdonképpen ezzel kezdődik. És akár az egész könyvet is kiírhatnám, mert nagyon jó dolgok vannak benne, de próbáltam a legfontosabbra szorítkozni.

Miután DéDóritól kaptam színházbajárós fehér rózsát, elkerülhetetlenné vált a színházba menés. Tatán volt Operett gála - ami alapvetően tetszett, bár túl sok dalt nem ismertem, pedig nem állok rosszul ilyen téren.

A mai napom a MÁV szeretetében telt. Ugyanis lekéstem a vonatot. Pontosabban végignéztem ahogy elmegy. Most így utólag reprodukálva a dolgokat, az én hibám, ugyanis meg voltam győződve arról, hogy Tatáról MINDIG 29-kor indul a vonat. Hát nem.

St. Corona és egy kis tavasz.

Múlt héten médiaismereteken vettük, hogyha minmum heti kétszer nem bővül egy ilyen jellegű oldal, akkor nem fognak visszajárni, szóóvaal:
Szombaton síelni voltunk Ausztriában. Bence megállapította (természetesen azért ezt nem nekem mondta), hogy ahhoz képest, hogy milyen régen síeltem, egész jól megy. Bár őszintén szólva eléggé idegesítő volt, amikor elkezdett parancsolgatni, hogy akkor kezdhetem a fejkörzést, meg elsőnek a leggagyibb pályán megyünk, mert, már régen síeltem. Oké, alapjában véve igaza volt, de én síelek régebb óta, úgyhogy ezért nincs szükségem személyi edzőre. Először kicsit megijedtem a -10 foktól, de szerencsére szépen sütött a nap és nem fújt jeges szél, ergo jóó volt! Egyetlenegy dolog nem volt jó, amikor Bence bevitt az erdőbe, és kb. minden második kanyarban megöleltem egy fát...:S
Állítólag itt a tavasz. Én azért a síkabátomat még nem tettem el nyári álomra. Bár ma délután kimentem sétálni a Városligetbe, és ott találkoztam néhány melengető napsugárral. =) Így még a latint is gyorsan meg lehet tanulni! :)