Óvónéni, te hány éves vagy?

Az a bizonyos B-terv pedig: négy hét egy óvodában mint nyári munka/szakmai gyakorlat. Ma voltam benn megbeszélni a részleteket. A gyors formaiságok után, körbejártam az ovit (természetesen mindenkinek sikerült a nevét megjegyeznem. naná.). Majd átrepesztettünk egy másik tagoviba, vagy az ovi egy másik telephelyére vagy nem tudom, hogyan kell szépen mondani. :D És ott megnéztük az évzáró műsor próbáját. Nagyon ügyesek voltak, és én is sokat tanultam az egész napból, mert mindennek a mögöttes tartalmait is elmagyarázták. Ekkor kaptam meg a fenti kérdést. Szóval az ifjú óvónéni összehaverkodott egy csapat gyerekkel, akik bemutatták az egész csoportot: kit hogy hívnak és mi a jele (megjegyeztem. naná.).  Szóval jó nap volt, már várom élesben is! :)
A feszültségeket levezetve pedig almáspitézni mentünk. Délben, mekiben. Hát akkor már valami normálisat is enni kell! =) Azért estére (hogy a lelkiismeretemet megnyugtassam) főztem egy... ööö.. levest. Leginkább BMV-leves volt.

A cél tehát megvan: UV nélkül végezni! Vizsgaidőszakra fel!

 

 

 

 

Elmaradásaim rendezése. Szeretettel.

Talán ez a szorgalmi időszakom telt el a leggyorsabban! Pedig belülről néha nem tűnt annak: sok hasfájás, a dologtalan hetek... olyankor lassan peregtek a homokszemek. Aztán az a rész is eljött, hogy szívesen megállítottam volna az ébresztőórám nagymutatóját... naa... csak egy kicsit még!
Nehéz is összeszedni, hogy mi történt az elmúlt hetekben. Először is: Dórinak keresztelője volt! Ahol Kata egy világot döntött össze bennem - jelenleg a pszichológusommal próbáljuk feldolgozni. :) [Csak vicceltem, de akkor is halál féltékeny vagyok.] Aztán kaptam anyák napi ajándékot - természetesen keresztanyai minőségemben. Nem tudom, hogy a pillangó, vagy az "Itt a Panta!" - (hangosan és látványosan is megismerem, de puszit azt azért már nem) - felkiáltás volt a nagyobb meglepetés. Vagy a lopott kacsanézegetős, bújós félóra a tóparton... :) Bár a "Tente baba, tente" rap feldolgozása se volt semmi!
Május elseje tiszteletéből Dórival kulturálódtunk is egy kicsit - felfedeztük az Örkény Színházat. A Finito-t néztem ki, és nem sikerült teljesen megfelelően utánanéznem a darabnak, mert ha korábban konstatálom, hogy modern rendezés valószínűleg sírva menekülök az ötletem hallatán is. Pozitívum volt, hogy a nemi közösülésre felhívó kötőszó (remélem pontosan idéztem!) viszonylag kevésszer hangzott el, ellenben a lófütyi 18 pluszos változata rendszeresen. Ezt leszámítva volt mondanivalója, így azért tetszett - de ezt miért nem lehet szépen elmondani?!?
A minorváltásomat hivatalosan is sikerült elintézni. Állítólag ebben a vizsgaidőszakban lesz utoljára papíralapú indexünk. Apropó vizsgaidőszak! Már beszereztem a Nutellámat - aminek (így a szorgalmi időszak utolsó napján) már hiányzik a fele. Amúgy nem lesz sok vizsgám, csak könnyűek sem lesznek.
A pályázatomat pedig elutasították - eléggé padlóra is küldött. Nem is feltétlenül a kudarc (nyilván az sem jó érzés), hanem inkább a B-terv hiánya. Azonban jelen pillanatban látni a fényt az alagút végén (és még nem jön szembe a vonat sem!), szóval talán most valami alakul... Pontosabbat holnap már tudok. :)
És CSP-re is regisztrálam!

Szerintetek miről nem szól a média? Várom a véleményeket! :)

 

Tegnap óta favorit! Hosszabb bejegyzés akkor várható, ha túléltem a hetet. Puszi. :)