Az oviban tanultam: Altató.

Valahol, távol nagyon-nagyon messze,
Hol a csillagfények születnek meg este,
Létezik egy egészen aprócska kis ország.
Az a hely, ahol az álmainkat írják.
A szép álmokat kis zsákocskába varrják,
S aztán a kis manók mind-mind széjjelhordják.
Viszik a világ mindegyik részére,
S ráhintik az alvók lehunyt szemére.
Egy álommanó majd hozzád is elér.
Zsákját leteszi, s beledugja kezét.
Belemarkol a finom tündérporba,
Hogy a csillámokat a szemedbe szórja.
Aprócska kis manó, vajon hol lehet?
Nem látod őt, de hallod, ahogy nevet.
Óvatosan a homlokodon lépked,
Simogatja arcod. Ugye Te is érzed?
Kicsiny manó, tenyerét kinyitja,
S az álomport róla szemeidbe szórja.
Mosolyogva nézi, amint lehunyod őket,
És füledbe súgja: Álmodj nagyon szépet!

Első napok az oviban - másodszor.

Mákostészta kanállal? Nem gond! Főként az ovisoknak. A 18+os korosztálynak már erő feletti koncentrálást igényelt...:)

Készültem én már előre, az utolsó vizsgám utántól ovis papucsot kajtattam - végül megtaláltam a legmegfelelőbbet: szerintem nagyon menő!

Most vegyes csoportok vannak a nyári ügyeletben. Már rögtön az elején lettek spanjaim.:) Összességében nagyon aranyosan fogadtak, örültek nekem. Tegnap kaptam egy drágakövet, ma már mondták, hogy hiányoztam nekik, hogy szeretnek. ♥ Én nem emlékszem, hogy nekem lett volna ovis szerelmem, hát most van! Fel lehet kötni a gatyát, van egy szint, amit meg kell ugrani szerelmes vallomás terén. :)
Minden nap van egy rövid áhítat - református ovi révén. Azt hittem, hogy az énekekkel semmi gondom nem lesz, aztán eddig egyet sem ismertem. Lehet, hogy rám vár a feladat, megtanítani a Szívem csendben-et, vagy a Jöjj, Izráelt vagy valami hasonló alapdalt. :D Az első áhítaton az volt mindenkinek a feladata, hogy kellett egy dolgot mondania, amiért hálás, vagy amit nagyon köszön. És az egyik kisfiú azt mondta, hogy ő azt köszöni, azért hálás, hogy jöttem hozzájuk. Nyilván nem olvadtam le a székről. Amúgy baromi kényelmetlenek azok a székek!

Egyre több feladatom van, és ez jó - olyankor hasznosnak érzem magam. Most nincsenek foglalkozások - ez kár. De nagyon önállóak a kicsik, illetve nagyon nevelik őket erre. Emlékeim szerint nekünk az ovónéni nyomta a fogkrémet. Itt arra is felelős van. A két nap alatt sokat kérdezgettem az ovónői feladatokról, foglalkozások mennyiségéről, kötelező tesiről stb. Én sejtettem, hogy nagyon el fogok fáradni, de hogy ennyire?!? Majdnem elfelejtettem leszállni a villamosról...! :P

És a mai nappal vége a negyedik vizsgaidőszakomnak, egyben a negyedik szemeszteremnek is. :D Meg is ünnepeltem: naná, hogy egy földszintes társaságában. "Pata!" ♥ Meg azért utána egy bevásárlóközpontot is meglátogattam...:)

Katasztrófaturista.

Néha kezdem azt hinni, hogy elköltöztem Angliába, csak nem emlékszem rá. Reggel felkelek, napsugaras szép reggel van, királyság, indulás vizsgázni. Megmérettetésnek vége, hurrá! Kilépek az épületből... hát nem leszakad az ég?!?

Ezen a héten két vizsgám és egy szemináriumi jegy javításom volt - jelentem túl vagyok rajta több-kevesebb sikerrel. És már csak egy van hátra, jelenleg még távol annyira, hogy a "simánátmegyek" korszakomat éljem. :D

Ma amíg a vizsgajegyemre vártam kimentem a Dunapartra katasztrófaturistáskodni. A homokzsáklapátolás csak azért nem történhetett meg, mert 1) nem volt ott se ember, se homok, se zsák, 2) a félpingvin öltözet miatt. Szóval megtekintettem az áradó Dunát, és megállapítottam, hogy majd újra fel kell mérnem a terepet ha visszahúzódott, mert azon kívül, hogy az út látszólag vízben állt, más rendkívüli jelenséget nem láttam. Nem sokat járok arrafelé.

Közben éppen CsP-re jelentkezem, de mi a nyavalyát kell írni a motivációs levélbe?!?