Túrmezei Erzsébet: Pótvizsga a szeretetből

A Mester nagy iskolájában,
Ma szeretetből pótvizsgáztam.
Tanítóm előtt remegve álltam......
Az első vizsgán én megbuktam.
A tételt bár kívülről tudtam,
De a gyakorlatban előre alig jutottam.

Szeretem én, ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségem?
Aki megrágalmaz, kinevet,
Ad mindenféle csúfnevet,
Gyaláz és megaláz engemet?
Ilyet nem tudok szeretni! Nem!
És ezt húztam ki a tételen,
,,Hogy az ellenségemet is szeressem!"
Szereted-e? - Kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom, hiába próbálom!
Szelíden monda, de erélyesen:
- Pótvizsgára mész, és ha mégsem
Tanulod, megbuksz egészen.
A szeretet nehéz tétel,
A legtöbben ebben buknak el,
Mert, aki bánt is, szeretnünk kell!
De Mesterem tovább tanított,
Különórára magához hívott,
Szeretetével sokat kivívott!
Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit terem a szeretet,
Eltűri a kereszt-szegeket.
Eltűri a gúnyt, a gyalázatot,
Töviskoszorút, s nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.
Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét a szívembe zárta.
És most pótvizsgáztam belőle.
Ott volt az ellenségem is.
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle,
De szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem...
És a pótvizsgán átmentem.
Tovább tanulok, tovább megyek,
Vannak, „szeretet-egyetemek",
Magasak, s mégsem elérhetetlenek!
Mert más tudományt sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok.
Ha szeretet nincs bennem: SEMMI VAGYOK.

Vidám reggelt!

...és most Garfield forog a... az ágyában.
Hadd osszak meg veletek két apró szösszenetet. :-)

Hogy mi a csiga? Egy kis takonydarab bukósisakkal. (Mick Miller, komikus)

A Nászinduló engem mindig arra a zenére emlékezetet, amit a csatába induló katonáknak játszanak. (Heinrich Heine, költő)

Október 6.

Legkedvencebb városom.

Hétvégén ismét a legeslegkirályabb városban jártunk egy aranydiploma-kiosztón - Szegeden. Minden nagyon szép, és nagyon jó volt. Főleg amikor kitárt karokkal fotoszintetizáltunk B-vel a város közepén. :-) Meg az újabb favorit szendvicsezős előebédünk. Meg amikor töltődtem a Dóm látványával. És aztán a rendes ebéd. Szóval szuper volt az egész nap! Szép volt az ünnepség, tetszik az egyetem (sokkal menőbb mint a jelenlegi - reprezentációs szemszögből nézve legalábbis mindenképpen).

Ilyen kicsiben én vállalom ezt a képet is. Közben B. előadását hallgattam - odáig sikeresen is, hogy "éppen a fotoszintézis világos szakaszában jársz"...

UPDATE: KicsiZoli valóban KicsiZoli lesz, így remélhetőleg nem okoztam neki mindenféle személyiségzavart, hogy már most fiúnak gondoltam. :-)