Pozsony.

Ma Pozsonyban jártunk az énekkarral, éves kirándulásukon, mint "sajtómunkatársak". Rengeteg mindent megnéztünk, el se kezdem felsorolni, mert úgyis kihagynék valamit. Lényeg, hogy lejártuk a lábunkat is, bebizonyítottuk, hogy mi nem "operett-turisták" vagyunk. Volt egy nagyon kedves idegenvezető bácsink, aki csak előadni nem tudott, de amit mondott, az egyébként jó volt (mármint történelmileg :) ). Meg szerintem hülyének kezelt minket és onnan kezdte, hogy mit jelent az, hogy három részre szakadt az ország...:S De sebaj...
A városnézés során kaptunk 3/4 óra szabadidőt, jó Refisekhez híven, mi rögtön megtaláltuk kirándulós törzshelyünket...:) Mielőtt nagyon elítélne a blogolvasók társasága, csak csendben megsúgom: igazgató úr is követett minket...!
Ugyan ez most nem kiszállás volt, de az énekkar megtalálta a módját egy kis ünneplésnek: a pozsonyi várban énekeltünk pár dalt. Még a mezei nemkórista tagok is (lsd. én) nagyon élvezték. Olyat impróztam...! Beálltam a szoprán és az alt közé, így az összekeveredés garantált volt... de legalább az egyik szólam hangmagassága számomra is mindig kiénekelhető volt. Ha meg éppen olyat énekeltek, amit én nem ismertem, pillanatok alatt átváltoztam paparazzivá.:) Egyébként ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok kórustag.:(
Szóval én egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentem. Köszönjük, hogy elmehettünk! És remélem legközelebb is szükség lesz a sajtóra!!!
Plusz még a kedvenc képem: a koronázási útvonalat jelölte ki: