Legnagyobb meglepetésemre ma ismét Tatán jártak a Jancsiék. Valami emeletes ágyért jöttek... hát igen, majd a negyedik gyerek is szeretne valahol aludni.
Boróka akkor ébredt fel, amikor megérkeztek, így nem volt egy hűdejó hangulatban. Ráadásul átpakolták a Panka kezébe, és a szülők itt hagyták! Krokodilkönnyek, világvége hangulat, reményvesztettség és világfájdalom érzés. "Anya hol van?" kiáltások elfúló hangon majd egy idő után beletörődés a megváltoztathatatlanba. Mesehallgatás a kiskacsáról, aki elveszett a Cseke-parton, de végül a mama-kacsa megtalálta, majd XXI. századi Hófehérke a törpék szempontjából szemlélve.
Játék a két bátyóval (ha őket is itt hagyták, akkor lehet, hogy tényleg visszajönnek értünk?), majd egy felszabadult mosoly anya láttán. Onnantól kezdve, öröm, nevetés, rosszalkodás... Este pedig alvás Panka vállára borulva, Matildot szorongatva és egy puszi, miután az a szerencsétlen bekötötte a babaülésbe.:)
Voltak olyan pillanatok, amikor úgy gondoltam, hogy visszaadom a diplomámat. De végül megoldottuk, és talán nem okozott maradandó lelki traumát a mai nap Borinak (sem).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése