Meglepetééés...!

Kivételesen NEKEM!!!:)

Amikor megkérdeztem ma vezetésen, hogy mit fogunk csinálni, Csaba visszakérdezett, hogy ráérek-e, mert hogy mára egy meglepetést gondolt ki.:) Hát persze, hogy ráértem! Először is elmentünk tankolni.:) ÉN tankoltam!;) Aztán pedig csináltunk egy Tata-Agostyán-Tardos-Süttő-Tardos-Agostyán-Tata kanyart. Öhmm... hogy is mondjam, hát... a hókotró luxuscikk arrafelé. Szóval ez 3 in 1 volt, egyszerre téli, havas vezetés, éjszakai és országúti vezetés. Amikor először pörgött ki a kerék, akkor egy kicsit megijedtem, de aztán megszoktam hogyan kell kezelni, és nem volt halálfélelmem minden egyes kanyarnál. Hazafelé meg tettünk egy kitérőt a rutinpálya felé. Gondoltam, biztos kint van valaki, akit meg kell néznünk, vagy valami hasonló... Én kis naiv...
Bekanyarodtunk a rutinpályára (ahol olyan régen, voltam, hogy majdnem elfelejtettem, hol kell bekanyarodni...xD), és akkor Csaba megszólalt, hogy üres és helycsere. Na, itt kezdett gyanús lenni a dolog...:D Rutinpálya... télen... részletezzem, mikor látott utoljára hókotrót?!? Úgyhogy a mai késő délutánban részem volt egy csomó kézifékes megfordulásban.:):):) És régi álmom volt egyszer kipróbálni a jobboldali pedálokat is...:) Hát ma ez is megvolt. Bár igen fura bal kézzel sebességet váltani, de ez most nem lényeg.;) Utána még csináltunk egy csomó fékezgetést... nehezítés: közben ne menj neki az oszlopoknak.:D Nosztalgiából csináltam még egy saroktolást, meg szlalomoztam egyet... majd haza kellett jönnünk...:S
Nagyon köszönöm a mai napot!!!=) Mikor megyünk legközelebb???;)

We wish you a merry Christmas...

Őszintén szólva nem tudom, miért ezt a címet adtam a bejegyzésnek. Talán csak mert.
Hűha, mi is volt csütörtökön? Ja, tudom már! Reggel felhívott a tesis Jutka néni.:) Természetesen nem a két szép szememért, de nem baj, lényeg, hogy jó volt vele beszélni egy kicsit.=) Aztán voltam vezetni, meg jött apa is. ÉÉÉs utána: Dunaharaszti!!! Megérkeztem, találtam kettő Duracell-nyuszit, már előre lepergett előttem az életem. Aztán felébredt a harmadik is, innentől kezdve nem volt megállás: egyszer hagytam magam megveretni sakkban, aztán játszottunk Catan telepeseit (hát ez mekkora egy hülyeség...), UNO-kártyáztunk, Borival könyvet olvastunk, sakk-szakkörre készültünk testben és lélekben, a Borit mentettem az ebédlőasztal tetejéről és befújtam a számítógépezés (hosszabbításának hosszabbításának) végét. Mindezt nagyjából egyszerre. Addig Jancsiék el tudtak menni még angyalos dolgaikat intézni, én meg iszonyú büszke vagyok a három Duracell-nyuszira, hogy ilyen hősiesen kibírták a délutánt. Ugyan Manó néha megkérdezte, hogy "Anya hol van, mikor jön vissza?", de semmi dili nem volt, még a Boróka részéről sem, aki nemes egyszerűséggel jópárszor 'leanyázott'. Mondjuk olyan pelust, valószínű, hogy nem vállalt be a Johannán kívül sok ember.:$
Péntek... pénteken nem történt semmi különös... Max. az, hogy jöttek az angyalok. Egy valamit nem akarok kihagyni: DéDóritól vattacukor illatú ablakmosót és rózsaszin autóillatosítót kaptam. Mondván, hogy ha apa nem tudná, hogy ez volt a legnagyobb álma, akkor vehet nekem egy kocsit...xD
Szombaton voltunk Szombathelyen. Katababa♥. Még mindig olyan kis pici (főleg a Bori után), bár ruhástul már 4kg!:)
Vasárnap Tatán volt Márkus CSaTa. Tizennéhány Duracell-nyuszival.:) Reggel a Manu mellett ültem a templomban. Szegény gyerek úgy össze volt fagyva, hogy egész végig melengetnem kellett. Prédikáció közepén, éppen hatásszünet, Manó megszólal: "Olyan jó meleg vagy!". Hát köszönöm.:) Nap végére úgy kikészültem, hogy közel tizenkét órát aludtam egyhuzamba. De mi a ráknak keljen hajnali kilenckor az ember, ha csak kettőre megy vezetni? Szóval voltam vezetni is, most éppen anyával a hátam mögött. A tatabányai Tesconál láttuk Karinát, aki szemtanúja lehetett egy zseniális parkolásnak. Már csak azt sajnálom, hogy én nem láttam az övét!:P

(Pre)karácsony

Hétfőn (azaz tegnap) voltak az ajándékozások a suliban. Először németórán fondüztünk, aztán átadtuk a "kis apróságokat". Hogy erről Karinának mi a véleménye, nos, azt tőle kell megkérdezni. Engem a Tanárnő húzott... hát igen, 4 fővel nem volt túl kicsi az esélye...:) Kaptam egy PartyCD-válogatást, muffinpapírt (az epresmuffinokhoz - ez egyébként övön aluli volt). Plusz egy ilyen füzetet, amibe van egy csomó fajta kis jegyzetlap... ez értelmes lett. Elsőre beleszerettem, már előre látom, hogy a fehéreken az angolszavakat fogom tanulni, a színesekkel meg a könyveimet dekorálni. Legalábbis ez szokott lenni a koreográfia.
Ofőórán folytattuk, ott Betti húzott. Teleragasztott egy könyvet közös élményekkel teli fényképekkel (ebben megint nem vagyok teljesen biztos, hogy értelmesre sikeredett...xD). Szóval értitek. Utána kezdődött a buliii. Hagytam magam megveretni sakkban, nehogy rosszul érezze magát Karina.;) Egyébként a koreográfia a szokásos volt, bővebben lsd. Sue-nál.
Ma reggel jó sokáig aludtam (5:10-ig). Ugyanis egy fél óra erejéig katolizáltam, elmentem rórátéra + a közös reggelire.:) Utána húztam haza, mert vezetni mentem. Csaba az elején megkérdezte, hogy mikor AKAROK vizsgázni menni. Mondtam, hogy akarni semmikor sem akarok.;) A két óra végén már nem kédezte...:S
Ma helyezték vissza a toronysisakot is. Még mindig tartom, hogy sokkal szebb volt a piros. Én majdnem 18évig úgy láttam, azt szoktam meg. Sue mondta, hogy egyik éjjel majd átfesti.:D
Képzeljétek, lehet, hogy csütörtökön Dunaharasztiba KELL mennem gyereket vigyázni... De rossz egyeseknek.:) Már alig várom!=)

Így is lehet misszionálni...

Ezt a linket most kaptam Jancsitól. Egyébként erről beszélt GO-tanárnő az évtized utolsó énekóráján.:)

Egy csajos délután...

Megszóltak, hogy régen írtam már, pedig igyekszem, csak hát időm az rengeteg volt az elmúlt héten.  Délután voltam vezetni, átvittük Sue-t a nyelvvizsgáját elintézni Tatabányára, aztán összeszedtük. Szegény kibírt mögöttem majdnem két órát, és hősiesen állította, hogy nem volt halálfélelme... Utána összeszedtük Karinát a plázában, ettünk egy rendkívül egészséges másodebédet, majd bevetettük magunkat az ajándékkeresésbe. Nem vagyok normális, de vettem magamnak három angolkönyvet... Nagyjából ki tudtam pipálni az húzós-ajándékozottakat is, bár ezen a téren még lesz mit tennem holnap. Végül megint ettünk...:) El fogok hízni Karina mellett... Hazafelé meg találkoztunk Kisannáékkal és együtt fagytunk haza  a buszon.:)
Megyek letisztázni a német verset.:) Zseniális lett, egy költő veszett el bennem... igencsak mélyen.:S

Katababa

Az elején igencsak megdöbbentem, amikor kerestem a kiságyban, hogy hol a gyerek vége. Olyan kis pici.:) De legalább annyira aranyos!!!=) Már kiérdemeltem egy öltöztetést a pelenkázás után.:)
Nem szeretek magamról feltölteni képet, meg nem is lett túl jó ez sem, de itt nem én vagyok a lényeg, szerencsére. Csak most már értem, anya miért erőlteti annyira a fodrászt. Bár ötletem még nincs...:S
Szóval vasárnap leugrottunk Szombathelyre babanézőbe. Alig várom már, hogy legközelebb is mehessek babázni. Ja, és vettünk a Katának egy kiszoknit: fehér-szürke, elefántos és "tapadókorongos"!!!=)