Hűha, mi is volt csütörtökön? Ja, tudom már! Reggel felhívott a tesis Jutka néni.:) Természetesen nem a két szép szememért, de nem baj, lényeg, hogy jó volt vele beszélni egy kicsit.=) Aztán voltam vezetni, meg jött apa is. ÉÉÉs utána: Dunaharaszti!!! Megérkeztem, találtam kettő Duracell-nyuszit, már előre lepergett előttem az életem. Aztán felébredt a harmadik is, innentől kezdve nem volt megállás: egyszer hagytam magam megveretni sakkban, aztán játszottunk Catan telepeseit (hát ez mekkora egy hülyeség...), UNO-kártyáztunk, Borival könyvet olvastunk, sakk-szakkörre készültünk testben és lélekben, a Borit mentettem az ebédlőasztal tetejéről és befújtam a számítógépezés (hosszabbításának hosszabbításának) végét. Mindezt nagyjából egyszerre. Addig Jancsiék el tudtak menni még angyalos dolgaikat intézni, én meg iszonyú büszke vagyok a három Duracell-nyuszira, hogy ilyen hősiesen kibírták a délutánt. Ugyan Manó néha megkérdezte, hogy "Anya hol van, mikor jön vissza?", de semmi dili nem volt, még a Boróka részéről sem, aki nemes egyszerűséggel jópárszor 'leanyázott'. Mondjuk olyan pelust, valószínű, hogy nem vállalt be a Johannán kívül sok ember.:$
Péntek... pénteken nem történt semmi különös... Max. az, hogy jöttek az angyalok. Egy valamit nem akarok kihagyni: DéDóritól vattacukor illatú ablakmosót és rózsaszin autóillatosítót kaptam. Mondván, hogy ha apa nem tudná, hogy ez volt a legnagyobb álma, akkor vehet nekem egy kocsit...xD
Szombaton voltunk Szombathelyen. Katababa♥. Még mindig olyan kis pici (főleg a Bori után), bár ruhástul már 4kg!:)
Vasárnap Tatán volt Márkus CSaTa. Tizennéhány Duracell-nyuszival.:) Reggel a Manu mellett ültem a templomban. Szegény gyerek úgy össze volt fagyva, hogy egész végig melengetnem kellett. Prédikáció közepén, éppen hatásszünet, Manó megszólal: "Olyan jó meleg vagy!". Hát köszönöm.:) Nap végére úgy kikészültem, hogy közel tizenkét órát aludtam egyhuzamba. De mi a ráknak keljen hajnali kilenckor az ember, ha csak kettőre megy vezetni? Szóval voltam vezetni is, most éppen anyával a hátam mögött. A tatabányai Tesconál láttuk Karinát, aki szemtanúja lehetett egy zseniális parkolásnak. Már csak azt sajnálom, hogy én nem láttam az övét!:P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése