Hali!

Úgy néz ki, hogy megmaradtam. Bár néha még úgy köhögök, mint egy láncdohányos és a kajám 80%-át még mindig a gyógyszerek teszik ki. De ma este nem sikerült észrevétlenül megbütykölnöm a lázmérőt, szóval holnap muszáj suliba mennem. Ma befejeztem az Iskola a határon-t is, de az utolsó 100oldal az valami rettenetes volt. Azt hiszem, amikor azt olvastam, akkor már nem voltam elég beteg. Na, most még átfutom röviden is, hátha tisztul egy kicsit a dolog. De amúgy tényleg nem ez volt életünk legrosszabb kötelezője. :)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Delete. Delete. Delete. 
Vissza az egész. Én tegnap este 10körül szépen lefeküdtem (három fulladás közben, de ezt nem tartottam lényegesnek), amikoris kb 5perc múlva jön e a szülői kupaktanács, hogy úgy döntöttek, még nem mehetek iskolába, mert még mindig nagyon csúnyán köhögök és nehogy tüdőgyuszi legyen belőle.:( De hogy ezt miért nem lehetett volna akkor kitalálni, amikor a matekdogára tanultam???:O
Amúgy meg lehet ám szokni, hogy fél nyolckor kelek...:) Reggeli előtti blogírás és gondolkodás az élet nagy kérdésein. Ugyanis egyre még a kötelezők röviden se adott választ. 
Az én Iskola a határon-ban van egy Halász Péter, aki néhol Halász Petár.
a) ez két teljesen külön ember,
b) ugyanaz az ember, és semmi jelentősége nincs,
c) ugyanaz az ember és van jelentősége annak, hogy mikor hívják Péternek, mikor Petárnak,
d) az én könyvem defektes (rövidítettben csak Petárként volt róla szó)
e) az-én-nem-tudok-csak-olvasni - verziót kilőttem, mert ennyiszer nem káprázik a szemem.:)
Több ötletem nincs. =)