Ballagásra.

Írtam gy ballagási beszédet. És nem fogom beadni. De fölteszem, hátha van két ember, aki szívesen elolvassa.

Kedves Osztálytársaim, Évfolyamtársaim, Tanáraink és Vendégek!

„Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen” – Luthernek ez a mondata jut az eszembe. Eljött az idő, utoljára állunk itt ebben a közösségben, és ami következik – hát abban kell az Úr Isten segítése és bátorítása.

Amikor tavaly itt álltam és búcsúztam az akkori végzősöktől, még úgy gondoltam, hogy tőlünk, gondtalan tizenegyedikesektől nagyon messze van ez a nap. Aztán mégis olyan gyorsan elröppent ez az év! Mi ballagunk. Az elmúlt négy évben az idő bezzeg nem ballagott. Rohant.

Négy évet kéne most összefoglalnom. Lehetetlen feladat. Az emlékeket, az élményeket, a sok mosolyt és könnyet, a boldogságot, a küzdést és az elért célokat - visszük magunkkal.

Az iskola harmadikként induló évfolyama vagyunk. Harmadikként ballagunk. És három nap múlva harmadikként kezdjük az érettségit. Valamiben azonban utolsók lettünk. Mi vagyunk az utolsók, akiknek még mond valamit az alfa, béta és csibekeltőben tartott órák. Mi még építettük az Újépületet, rakodtuk a téglát, hurcoltunk szöges deszkákat, és éreztük, hogy reng a föld a cölöpverő gép ütései alatt. Az építőmunka hangjaiból épület lett, amit mi tettünk otthonossá.

Kedves Ballagók, hadd kérjem, egy pár pillanatra csukjátok be a szemeteket és idézzétek fel az alábbi hangokat. Pattog a tábortűz, gitár szól, és mi lelkesen énekeljük a 8 óra munkát. Aztán csönd van. Fagyasztó csönd. Csak egy papírlap zizzen a tanári asztal felől. Valaki a naplót lapozza. Egy felszabadult sóhaj: „Ma sem én!” És egyetlen kétségbeesett kiáltás: „Súgjatok!” Szintén fagyos téli hang: surrog a felvonó drótkötele. Valaki megcsúszik, ahogy farol, roppan a hó. És egy óbégatás: valaki gurul a lejtőn. Serceg a borszeszégő. A salátabár zsongása. Egy angolkeringő ritmusa. Egy bécsi keringő hangjai. Sarkantyú peng a Palotásban.

Kedves Tanárok, hadd villantsunk Önök elé is néhány képet, amit már talán nem is láthatunk többet. Ott ülünk, mi tizenkettedikesek, németórán, matekon, fizikán, történelmen, és figyelünk. Igen, biztosan volt ilyen is az elmúlt négy év alatt! A szünetnek vége, és mi még mindig az ajtó előtt állunk, mintha gondot jelentene, hogy megkezdjük a két szünet közti idő kitöltését. Egy összeszaladó csapat: a gólöröm. Egy ölelés a folyosó szegletében – és Önök tudták, mikor nem kell odanézni. Könnyek: egy rosszul sikerült vizsga miatt; egy szerelem elköszönt; meghatódtunk, mert valaki önzetlenül igazán jót tett. Lesznek más arcok, új arcok, de az már nem a mi mosolyunk.

Kedves utódaink, alsóbb évesek: ha mi elmegyünk, volna itt néhány feladat. Sokat tettünk ennek az iskolának a szellemiségéért. Őrizzétek meg! Büszkén tettük ki a Refis jelvényt. Viseljétek ti is! Országos versenyeken értünk el eredményeket. Legyetek jobbak!

Amikor kilencedikesként első nap jöttem az iskolába, elgondolkoztam azon, hogy vajon negyedikesként emlékezni fogok-e arra a napra. Igen, emlékszem. A 72 új arcra, az első áhítatunkra, arra, amikor először körbejártuk az iskolát. Aztán az első tanítási napra. És most itt állunk a túlsó parton. Nem sírunk hogy vége lett, örülünk hogy megtörtént.

Amikor nyolcadikosként ballagtam, hároméves unokatestvéremtől egy rajzot kaptam. Marokra fogott ceruzával összevissza tartó vonalak. Életem térképe. Ez a kép címe. Be van jelölve rajta a ballagás és van rajta egy következő cél. Négy éve ott van a szobám falán. És ha csüggedtem, bíztatott. Ezt kaphatja egy ember a családjától.

Köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttek bátorítani minket, mert ezen a térképen ballagunk tovább. Még ha néha a torkunkban is dobog a szívünk.

Szívszorító volt végigballagni az iskola folyosóin. Szívszorító volt utoljára hallani ezt a különleges csengőszót. De most a csengő nem azt mondja: „Hallelujah!”. Hanem azt, hogy: „Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell, búcsúra szükség van az új találkozáshoz!”

Azt hiszem, méltó módon készültem a holnapi irodalomdolgozatra. Írtam egy cikket, egy ballagási beszédet és kidolgoztam két irodalom tételt.  Aztán hogy ezeknek mennyi köze van a novellaelemzéshez, az majd holnap kiderül...:)