
Három térképpel felszerelkezve elindultam saját kis túlélő túrámra. Sikeresen eljutottam a VAM Design Center-ig. És nem tévedtem el (túlságosan)! Megnéztem az agyagkatonás kiállítást; ugyan már kétszer tartottam referátumot a témából, de nem gondoltam bele, hogy az életnagyságú agyagkatonák tényleg ENNYIRE nagyok...! Aztán majdnem vettem egy 40-50cm-esre kicsinyített változatot, -mert tök jó lenne bevinni órára szemléltetőeszközként- de állandó kereset nélküli pénztárcám ijedve jajjdult fel ennek az ötletnek a hallatán.
És még mindig volt két és fél órám DéDóri érkezéséig. Ezért (stílusosan) bejártam a Rákóczi utcát oda-vissza legalább háromszor. Végül meg is találtam Anita csoda gyöngyboltját. Ám akkor már be voltam rezelve, hogy nem fogok időbe odaérni a Treffpunkt-hoz, szóval inkább felvettem a nyúlcipőm a pénztárcám örömére és a boltosok sajnálatára.
Elsétáltunk a Városligetbe, "plázáztunk" a lakással szembeni "plázában", este pedig DéDóri megnézte a lakást. Ezekután be a bútorboltba: két matracért és két íróasztalért. Ennek eredményeképpen én még csöveltem egy fél órát a bolt mögött, amíg apáék kivitték a cuccokat a raktárba, ugyanis nem fértem be a kocsiba. :S
Következő program -ha minden igaz-: Szombathely! :)
Hurrá! Akkor már megvan az első élmény az első ókori szemináriumi dolgozathoz; már csak ókínaiul kell megtanulnod azt a 6000 alapjegyet, hogy idézni tudj a szakirodalomból...
VálaszTörlésSzombathely? WTF...én mást hallottam a kimenőidről...
VálaszTörlésFati-Ma:
VálaszTörlésNEM AKAROK TÜRELMETLENNEK LÁTSZANI, DE AZÓTA?
Hogy a tarantula csípje meg...