"Hisszük, hogy egy forrást sosincs késő elolvasni...

...még ha ez a vizsgán történik is!" Fogalmazta meg valamelyik töris igen bölcsen. :-)
Ugyan a kapott forrásrészletet még én se láttam eddig (mivel nem volt időm vizsgára forrásokat olvasni), de adatot meg tudtam róla, úgyhogy leelemeztem nekik. :D Remélem, tényleg kaptam rá pontot. Így az első kombinált vizsgám írásbeli részén átmentem. Jutalom: 5 nap alatt bevághatom az egész magyar középkort. :-)
Számomra a keddi nap is fontos volt, ugyanis pont egy éve volt Nórika keresztelője! =) Elvileg már jobban szeret járva közlekedni, mint mászva. Talán jövő héten lesz időm lecsekkolni. ;)
És voltam színházba is, megnéztem a József Attilát. Igazából egy vers maradt meg bennem, amiről írnék is egy "irodalmi bejegyzést", de speciel baromi kényelmetlen így az ágyban hasonfekve gépelni. :S Viszont, azt hiszem hozzá is érni kell (így belegondolva: ez kicsit vicces, hiszen cirka egy éve vettük; lehet, hogy a színház ténye is számít). És ja, megnézném még1x [hiszen megígértem!].

KÉSZ A LELTÁR

Magamban bíztam eleitől fogva -
ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek. Semmiképp se többe,
mint az állatnak, mely elhull örökre.
Ha féltem is, a helyemet megálltam -
születtem, elvegyültem és kiváltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,
ki ingyen adott, azt szerettem érte.
Asszony ha játszott velem hitegetve:
hittem igazán - hadd teljen a kedve!
Sikáltam hajót, rántottam az ampát.
Okos urak közt játszottam a bambát.
Árultam forgót, kenyeret és könyvet,
ujságot, verset - mikor mi volt könnyebb.
Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
de ágyban végzem, néha ezt remélem.
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már.