Ezt is meg fogom valamikor nézni... valamikor. Perpill azt se tudom, hogy játsszák-e. :S
Hétvégén átmenetileg enyhítettem a babahiányomat, voltam Dunaharasztiban. Eredmény: két leégett váll. De hát mit tehet az ember, ha a keresztlányának pont ebéd után támad kedve hintázni! Úgyhogy a széles vállaimmal védtem a nap ellen. El is aludt az ölemben, mire én beszambáztam vele a kiságyhoz, szép finoman lerakom... és győzelem! Körölbelül másfél percig, amikor is látom állni a kiságy végében. No nem baj, majd lefekszik és elalszik. Elvégre csak kifárasztja az embert, ha rajta végzem a pszichológiás kísérletemet. Megjegyzem, ötös is lett a vizsgám!
Aztán felkelés után, mondom, hogy Nórika ki kéne cserélni a pelust, csak az a baj, hogy nem tudom, hol van a tied. És erre? Odatotyog a polchoz, hoz egy tisztát, a kezembe nyomja és várja a műveletetet. Hát jó, de azért légy szíves feküdj le, mert lehet, hogy anyának már menet közben is megy a peluscsere, nekem még nem. Azt inkább nem részletezném, hogy mit találtam benne, de az egyik alkalommal erőteljesen megfordult a fejemben, hogy akkor irány a fürdőkád!
Azt hiszem, körvonalakban ennyi: egy mosolygós, jókedvű, 15 hónapos kislány! :-)
Szerencsére Borinak is voltak sztorijai, de azt majd legközelebb, most várnak a jegyzetek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése