Csütörtök késő délután kaptam a telefont, hogy Mánuel rosszul érkezett a földre a mászókáról, eltörte a könyökét, így az éjjel meg kell műteni.
Másnap reggel/kora délelőtt Dunaharaszti felé vettem az irányt, felszerelkezve az ebédre kitalált bolognai spagetti hozzávalóval együttesen. Végre valakik értékelték a főzőtudományom!!! :-) Nóri meglepően sokat evett (hogy fér ennyi kaja egy ilyen kis gyerekbe?!?), Barnabás alig győzte mondogatni, hogy milyen finom, Bori meg amúgy sem eszik sokat, szóval ő nem számít most. Fura volt, hogy az első rakció nem az volt, hogy a torkukhoz kapnak és látványosan elkezdenek haldokolni (Bence).
Nórikából énekesmadár lett: apa több mint egy percnyi hinta plaintát vett fel tőle, másnap reggel az ő éneklésére keltem. :-))) Johanna szerint mondta a nevemet is... hát végül is belemagyarázható volt. :D
Szerintem jól elvoltunk délután. Még Nóri sem hisztizett (ezt egyébként este bőven bepótolta), csupán kétszer sírt: egyszer amikor fejbekólintotta magát a hintával, egyszer pedig amikor rángatta a széken levő inget, ami elborult, s ugyan nem esett rá, de azért rendesen megijedt.
Ha jól számoltam már van négy foga, csináltam neki pemzlit a feje tetejére, nagyon okos és rengeteget nevet. :)
Másnap elmentünk a piacra. Jó lenne egy olyan errefelé is. :) Délután már majdnem belementem a medencébe, csak aztán elment a nap. Úgyhogy maradtunk a hintánál. :-) Este pedig Jancsi hazahozott. Baromira elfáradtam, de élveztem ezt a két napot, de mondtam Manunak, hogy megyek kéztörés nélkül is!
Megyek is képeslapot venni, hogy amikor Bori (a levélfelelős) holnap/után/ rohan a postaládához találjon is benne valamit! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése