Ma egy születésnapi partiba (bocsánat! egyszerre kettőbe!) voltam hivatalos, Dunaharasztiba. Talán ma volt az első olyan alkalom, hogy amikor Nórika meglátott nem sírógörcsöt kapott, hanem MOSOLYGOTT! :) Nyilvánvalóan én hagytam a fiúkat olyan fiúsan bulizni, és próbáltam feltölteni magam keresztgyerek energiával. Hihetetlen, hogy mennyit fejlődött akár csak a beszéd terén. A hintában éneklés még közel a fagypontban is megy, a csúszdán néha szívinfarktust kaptam, de hát kemény fából faragták a kisasszonyt! Kergettünk pipiket, fociztunk, ettünk, ettünk és ettünk. Ha valakiről, hát róla tényleg nem lehet azt mondani, hogy nem életre való. Miután konstatálta, hogy nem éri el a plafonról lelógatott lufit, odatolt egy széket, felállt rá, és úgy kezdte el ütögetni. :) És még nincs két éves! :) Meglepően önálló, de hát küzdenie kell, ha hallatni akarja a hangját. Olvastunk egy csomó könyvet, mindent megkérdez, amit nem ismer: "ez mi?". Ugyan arra nem sikerült rávennem, hogy két másodpercig maradjon nyugton, amíg csinálok róla egy fotót, úgyhogy nincs új háttérképem. Ahogy felemeltem a telefont, rögtön indult bekukucskálni mögé, így általában csak egy elmosódott paca sikeredett. Szóval iszonyatosan sokat hülyéskedtünk ma, megbészültük, hogyha egy kicsit nagyobb lesz, akkor jön hozzám nyaralni.:D
És ugyan ma a puszi elfogyott, de kaptam pár ölelést, bújást és bizonyságot, hogy milyen okos keresztlányom van. Nagyon-nagyon büszke vagyok Rád! :)