Egy rövid gondolat.

"Vannak idők, amikor saját fényünk kialszik, és egy másik embertől kapott szikra kell, hogy újra lángra kapjon. Mindannyiunknak jó okunk van rá, hogy mélységes hálával gondoljunk azokra, akik fellobbantották bennünk a lángot." (Albert Schweitzer)

Ma botlottam bele ebbe az idézetbe, és teljes mértékben egyetértek vele. Sőt, nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy az én életemben van ilyen személy, aki évi egy találkozás alkalmával is képes húsz perc alatt rendbevágni a lelkemet - amúgy valószínűleg a tudta nélkül. :)

Hogy ne teljen el nyár lakásfelújítás nélkül, a hétvégén felrobbantottuk azt a szobát, amiben jelenleg én lakom, ha T-nál vagyunk. Megtanultam tapétázni és falat festeni, el is készült a jelenleg Milka-lilára hasonlító színű birodalmam. Remélem, hogy nem fog sokat világosodni a száradás során, mert ez így sokkal menőbb, mint a boltban a palettán!

Van itt még valaki?

Jár erre még valaki? Vagy más is csak véletlenül bukkant rá a kedvencek sávban, mint én? :)
Visszaolvastam pár bejegyzést, körülbelül ötezerszer megígértem, hogy most aztán rendesen írni fogok, és ez annak rendje és módja szerint el is maradt. Így inkább már nem ígérek olyat, amit aztán nem tudok betartani.
Alapvetően nem életem legkirályabb, legszuperebb és legrózsaszínebb szakaszát élem, de lesz ez még így se! Szerencsére csodálatos emberek állnak mellettem, hol láthatóan, hol láthatatlanul. Támogatnak, vezetnek, megnevettetnek, gondolnak rám, vagy összeteszik a kezüket értem. Vagy egy sajátos módon fejezik ki, mennyire nélkülözhetetlen vagyok számukra: "Csinálj nekem spagettit és csokis muffint - hetente minimum egyszer!".
Befejeztem a harmadik évemet is az egyetemen. Jövő ilyenkor már muszáj lesz egy szakdolgozat, és egy záróvizsga után állnom. Idén láttam, páran hogyan szabadultak meg az összes hajszáluktól. Kemény év lesz, az biztos. De remélem, hogy a konzulensem nem rak ki, mikor egy év után újra rányitom az ajtót, remélem, hogy sikerül eligazodnom majd a dátumok és elintézendő formaiságok útvesztőjében, és mindemelett egy korrekt munkát is le tudok tenni az asztalra.
Mivel telt eddig a nyaram? Az első szó, ami eszembe jut: SZEGED! :) Egy hosszú hétvégényi mini-nyaralás a kedvenc városomban. Még mindig imádom! Csajos pletykálások, csatangolás a belvárosban, esti Tisza-parti séta, vérre menő bowlingmeccsek, ahol mindig utolsó lettem. :D És Ópusztaszer - elvégre egy töristől elég gáz, hogy még nem látta.



Sokat kreatívkodok mostanában, meg olvasok. A 20. századhoz való nem túl barátságos viszonyom ismert, viszont olvastam egy tanulmánykötetet a Kádár-rendszer magánéleti jellemzőiről (ezt nem tudom magyarabbul írni). És kifejezetten érdekel a téma. Igen, képes változni az ember. :) Ma teljesen meglepődtem, amikor Bence beállított a szobámba némi tonhalas szendviccsel. :) Csak mert éhes volt, és nekem is csinált. :-))) Senki nem kérdezi, hogy van-e kedvem hozzá, de mostanában kénytelen vagyok sokat főzni. És körmöt festek. Tegnap epreset csináltam magamnak. De hogy lássátok, nem lettem teljesen plázap...a, képet nem mellékelek. xD