"Vannak idők, amikor saját fényünk kialszik, és egy másik embertől kapott szikra kell, hogy újra lángra kapjon. Mindannyiunknak jó okunk van rá, hogy mélységes hálával gondoljunk azokra, akik fellobbantották bennünk a lángot." (Albert Schweitzer)
Ma botlottam bele ebbe az idézetbe, és teljes mértékben egyetértek vele. Sőt, nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy az én életemben van ilyen személy, aki évi egy találkozás alkalmával is képes húsz perc alatt rendbevágni a lelkemet - amúgy valószínűleg a tudta nélkül. :)
Hogy ne teljen el nyár lakásfelújítás nélkül, a hétvégén felrobbantottuk azt a szobát, amiben jelenleg én lakom, ha T-nál vagyunk. Megtanultam tapétázni és falat festeni, el is készült a jelenleg Milka-lilára hasonlító színű birodalmam. Remélem, hogy nem fog sokat világosodni a száradás során, mert ez így sokkal menőbb, mint a boltban a palettán!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése