Új dizájn!

Régóta kacérkodom a gondolattal, hogy az immáron nagyjából négy éves lóherés külsőt megváltoztatom. Íme, (ha már holnaptól úgyis ősz van elvileg) egy őszies kinézet!

Karnevál - ahogy mi toljuk! (:

A hétvégén eltoltuk a biciklit Szombathely felé. És igen, a második mondatig sikerült is magamban tartanom, hogy lesz új unokatesóm!!! :-))) Nagy ám az öröm, és iszonyatosan várom már őt! :)
Szerencsére ott nem sokan ismernek, így nyugodtan hintázhattam, csúszdázhattam a játszótéren - viszonylag kevesen néztek lököttnek. Nem volt kiírva felső korhatár - na.
Jó volt, hogy még megismertek a csajok. :) Mélyreható barátságot kötöttem ezalatt a négy nap alatt Padlival, a padlizsánnal és Foxival, a fokhagymával. Nekem is kéne egy olyan király plüsi!

Csajuralom. :)

Régen sikerült már olyat alkotnom, hogy éjjel felriadva, azon gondolkodtam, hogy most bőgjek-e egy sort vagy ne. Ma viszont olyat álmodtam, ami teljes mértékben kimerítette a rémálom fogalmát. Nem könnyű dolog ez a rák. Főleg ha tudjuk, hogy esélytelen a harc. És ilyenkor baromi nehéz lehet búcsúzni és búcsúzkodni. Szóval nagyon-nagyon remélem, hogy ez tényleg csupán egy rémálom volt, és soha nem élem át azt, amit éjjel éreztem, pláne egy hozzám ilyen közel álló személlyel kapcsolatban.

Nyári mindennapok.

Már nagyon látszik a fény az alagút végén! A falfestés ugye kész, a szekrényemet összerakták, a kis éjjeliszekrényemet én szereltem össze (és még nem hullott darabjaira xD), némi dekorációt is sikerült már kiviteleznem... szóval egy kis álom megvalósulni látszik: a szobám, amelyben a lila és a zöld dominál. :)
Bencétől kaptam egy szilikon pralinékészítő-formát, ezért mostanság sokat szöszmötölök csokiolvasztással és új formába öntéssel. Még túl nagy extraságokat nem mertem kipróbálni, maradtam a mandulánál, a fekete-fehér és a kapucsínós csokiknál. Szerencsére mindig találok valakit, aki hajlandó önként megkóstolni! Amúgy a konyhában is szeretek sürgölődni: sütöttem zsemlét, csináltam spenótos pennét, meg igyekszem az ilyen zacskós poros mindenféle teljesen egészséges dolgokat remélhetőleg egy fokkal tényleg egszségesebb dolgokkal helyettesíteni. Panasz csak akkor szokott érkezni, ha fehérjehiányt észlel Bence, vagyis nincsen husi...!
És ami így a nyáron új élmény: rengeteget olvasok (és nem szakirodalmat!). Nem csak limonádé regényeket - bár nyilván néha olyat is kell, de most több regényt is olvastam a Holokauszt témájában, plusz mindenféle pszichológiai könyveket. Amin pedig sírva röhögtem: Zacher Gábor könyve volt. Maga a téma nem annyira vicces, de néhány történet meg az előadásmód...!
Ma reggel éktelen nyervákolásra ébredtem. Azt hitem Cirmit az ágyam lábánál találom, de végül a hangokat követve egészen lejutottam a zárt konyhaajtóig, amely előtt egy kétségbeesetten nyávogó macskát találtam. A szemében a teljes elkeseredettség volt látható, elvégre már vagy hat órája nem kapott kaját!