Már nagyon látszik a fény az alagút végén! A falfestés ugye kész, a szekrényemet összerakták, a kis éjjeliszekrényemet én szereltem össze (és még nem hullott darabjaira xD), némi dekorációt is sikerült már kiviteleznem... szóval egy kis álom megvalósulni látszik: a szobám, amelyben a lila és a zöld dominál. :)
Bencétől kaptam egy szilikon pralinékészítő-formát, ezért mostanság sokat szöszmötölök csokiolvasztással és új formába öntéssel. Még túl nagy extraságokat nem mertem kipróbálni, maradtam a mandulánál, a fekete-fehér és a kapucsínós csokiknál. Szerencsére mindig találok valakit, aki hajlandó önként megkóstolni! Amúgy a konyhában is szeretek sürgölődni: sütöttem zsemlét, csináltam spenótos pennét, meg igyekszem az ilyen zacskós poros mindenféle teljesen egészséges dolgokat remélhetőleg egy fokkal tényleg egszségesebb dolgokkal helyettesíteni. Panasz csak akkor szokott érkezni, ha fehérjehiányt észlel Bence, vagyis nincsen husi...!
És ami így a nyáron új élmény: rengeteget olvasok (és nem szakirodalmat!). Nem csak limonádé regényeket - bár nyilván néha olyat is kell, de most több regényt is olvastam a Holokauszt témájában, plusz mindenféle pszichológiai könyveket. Amin pedig sírva röhögtem: Zacher Gábor könyve volt. Maga a téma nem annyira vicces, de néhány történet meg az előadásmód...!
Ma reggel éktelen nyervákolásra ébredtem. Azt hitem Cirmit az ágyam lábánál találom, de végül a hangokat követve egészen lejutottam a zárt konyhaajtóig, amely előtt egy kétségbeesetten nyávogó macskát találtam. A szemében a teljes elkeseredettség volt látható, elvégre már vagy hat órája nem kapott kaját!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése