Bőröndből ki, sporttáskába be.

Kicsit több, mint 48 órát itthon tartózkodom.:) Egy rövid áttekintés az elmúlt időszakról, mondjuk a szóbeliik óta...
Bankett: nekem pozitív csalódás volt, nem hittem volna, hogy ilyen jó lesz! Rengeteget beszélgettem, az egyiket egy romantikus sétával összekötve, Salgó tanárnők két órát sztorizgattak kezdő tanárként átélt élményeikről, aztán VIP jegy nélkül is első sorból nézhettem a Rómeó és Júliát: Levi és Karina előadásában. Majd egy kis németes nosztalgiázás, végül koccintás(ok). És! nekem még a zene is tetszett úgy nagy átlagban, bár nem sokat táncoltam; ezt megtette helyettem a parkett ördöge... legalább most már biztos vagyok benne, hogy kitől örököltem táncos lábaimat...
Önismereti tábor: jó volt, nagyon is! Nekem nem is ez az önismereti rész adott sokat (ahhoz kevés az egy hét), hanem tök jó ötleteket, feladatokat láttam ahhoz, hogyan lehet egy jó osztályközösséget építeni. Megpróbálom megjegyezni, és a megfelelő pillnatban előszedni. És csak megerősödtem abban, hogy érdekel a pszichológia - gondolom, ilyet nagyon keveset és max. negyed- vagy ötödévben fogok tanulni.
Balaton: hát nincs az a kifejezett balatoni színem... Nem volt túlságosan jó időnk, talán csak az utolsó három nap. Ezért sokat kirándultunk, voltunk Tihanyban és környékén, Balatonfüreden és környékén. Elvoltunk a héten. Meglepett, hogy van/volt olyan osztálytársam, aki négy évig álarcot viselt. És sokkal pozitívabb a mostani viselkedése.
Kb. ennyi történt. Ha minden igaz, holnap megyek Dunaharasztiba, elvileg két napra. Szóval egyik táskából ki, a másikba be. No, meg a süti sütés... kukoricás muffin, én kíváncsi vagyok milyen lesz, Bence rögtön leszögezte, hogy ő köszöni szépen, de nagyjából kizárt, hogy egyáltalán ránézzen...