Mezőtúr. Frissítve!

Élőben a Csillagpontról: www.csillag.reformatus.hu :)
Az első két éjszakát már túléltem a sátorban, amit én vertem fel, egyedül!

Összesen három nagy cikket írtam (a többi 300 karakteres, a hírfolyamban található). Ebből kettőt tudok belinkelni, az utolsó is elvileg felkerül majd. Igazából kicsit csalódott vagyok, mert a végleges szövegeimbe olyan nyelvtani és elütési hibák vannak, amik a nyersváltozatban nincsen. Direkt leellenőriztem. Plusz amikor beleírtak valamit, olyan értelmetlenné vált, meg logikátlanná - szomorú vagyok miatta.

Pécsi Rita előadásáról: http://csillag.reformatus.hu/van-kulonbseg-ferfi-es-no-kozott-s-ha-nincs-mi-az/#.UfPhbRr-nIU

A CsP kiállításról: http://csillag.reformatus.hu/idoutazas-a-masodik-emeleten-/#.UfPhnRr-nIU

Búcsú az ovitól...:(

Hamar eltelt ez a hónap! Pénteken megtörtént a könnyes búcsú, részemről majdnem szó szerint. Ugyanis kaptam egy csokit és egy CD-t (ebéd után az egyik legkisebb, legmaszatosabb kisfiú adta oda :D), és énekeltek is egyet. :)

Az utolsó hét már nem volt annyira könnyű, mindenki érezte, hogy mindjárt vége, de utolsó nap nagyon rendesek voltak. :)

Életem első 20 nap munkáját rögtön meg is ünnepeltem: a játszótéren, egy még nem óvodás korú kölökkel. =)

A héten Dunaharasztiba is kiugrottam, Nóri nagyon aranyos volt, kb. 10perc után esett le úgy a székről, hogy koppant egy iszonyatosat a feje a kövön. Nyilván nem hozta rám a frászt...

Holnap indulok Csillagpontra. Háát... kíváncsi leszek. [Majdnem be tudom csukni a bőröndömet.]

És ezt is az oviban hallottam: http://www.youtube.com/watch?v=UnENW0fbCqY

 

Újabb hét az oviban.

Hűha... lepisilték a papucsomat... a király ovis papucsomat!!! A dolog úgy történt, hogy a kislány elkezdett bepisilni alvás közben, erre némileg felébredt, és elindultak kifelé, de a wc előttig jutott csak. Gyorsan lehúztam a gatyóját és ráültettem a wc-re (ezzel a mozdulattal bevertem szerencsétlen gyerek fejét a falba - de még erre sem ébredt fel teljesen). Hát eközben történt a baleset.

Aztán próbálgatják a határaikat: vajon mit teszek, ha alvás helyett páros lábbal ugrál az ágyon? Hamar tisztáztuk, hogy egyelőre az van, amit én mondok, pluszba a többiektől egy kicsit távolabb bizonyíthatott a pihenés további szakaszában a kedves versenyző. Ugyanez a kislány közölte, hogy én nem is vagyok rendes ovónéni, mert még csak gyerek vagyok... [Erre azt mondták, hogy ez egyáltalán nem baj, bár a "Meghívlak a szülinapomra!" valahogy jobban kifejezi az elfogadást. Szerintem.].

Egyszer bevittem a fuvolámat áhítatra. Nagyon érdekes volt, hogy kik hallgatták tátott szájjal... pont akiktől nem ezt vártam. :) Tanulom az ovis énekeket, youtube-on minden este továbbképzést tartok magamnak.

Meg aztán volt olyan is, hogy láttam, hogy a gyerek megindult fejjel lefelé a mászókáról, de odaérni már nem tudtam, csak gyorsan felkaptam, mielőtt tudatosult volna benne, hogy mi történt, így elkerültük a krokodilkönnyeket. Apropó krokodilkönnyek: minden reggel sír valaki, hogy a) a másik csoportba akarok kerülni, b) hiányzik anya. Na, őket én szoktam megszeretgetni. :)

Azt mondták, hogy jól szólok a gyerekekhez, de mégis tudják, hogy egyelőre én vagyok a főnök. :) Ez jól esett. :D

Élmények, benyomások.

Fárasztó, de nagyon sok szeretetet adnak a kis tökmagok. Jó, van akikkel nehezen bírok, igazából van egy fiú, akivel egyáltalán nem, de a többség azért szót fogad. Bár sokszor próbálgatják a saját, és az én határaimat is. Tegnap például olyat játszottunk az egyik lánnyal, hogy akkor "addig nem jössz ki a mosdóból, amíg nem mostad meg a kezed". Értettem én az amúgy teljesen logikus magyrázatot, hogy a homokozóban úgyis pillanatok alatt koszos lesz, de a szabály, az szabály.

Láttam már az udvaron különféle okoból parabolapályán repülni gyereket, a végén egy nagy csattanás, puffanással... aztán hatásszünet... és amint rájött, hogy mi történt, és hogy ez fáj: jönnek a krokodilkönnyek. Általában alig érünk ki, és máris jön valaki, hogy "Anna néni, te vagy a fogó/macska/orszlán" (igazából végtelen a fantáziájuk arra vonatkozólag, hogy milyen szinonímákat használjanak a fogóra). A szabályok nagyon egyszerűek: bármit csinálok, úgyis én leszek, maradok a fogó. :)

Hogy ki mellett ülök a kajálásoknál, hogy kinek a párja vagyok sorakozónál és hogy kit simogatok először és sokáig alvásnál - ez mind-mind jó előre le van foglalva. A héten már egyszer bevittem a fuvolámat, ennek is nagyon örültek, és egy rész-áhítatot is tartottam már.

Jövő héten ismét új ovónők lesznek (akiket én se ismerek még), így én vagyok a biztos pont az életükben. :D