Hűha... lepisilték a papucsomat... a király ovis papucsomat!!! A dolog úgy történt, hogy a kislány elkezdett bepisilni alvás közben, erre némileg felébredt, és elindultak kifelé, de a wc előttig jutott csak. Gyorsan lehúztam a gatyóját és ráültettem a wc-re (ezzel a mozdulattal bevertem szerencsétlen gyerek fejét a falba - de még erre sem ébredt fel teljesen). Hát eközben történt a baleset.
Aztán próbálgatják a határaikat: vajon mit teszek, ha alvás helyett páros lábbal ugrál az ágyon? Hamar tisztáztuk, hogy egyelőre az van, amit én mondok, pluszba a többiektől egy kicsit távolabb bizonyíthatott a pihenés további szakaszában a kedves versenyző. Ugyanez a kislány közölte, hogy én nem is vagyok rendes ovónéni, mert még csak gyerek vagyok... [Erre azt mondták, hogy ez egyáltalán nem baj, bár a "Meghívlak a szülinapomra!" valahogy jobban kifejezi az elfogadást. Szerintem.].
Egyszer bevittem a fuvolámat áhítatra. Nagyon érdekes volt, hogy kik hallgatták tátott szájjal... pont akiktől nem ezt vártam. :) Tanulom az ovis énekeket, youtube-on minden este továbbképzést tartok magamnak.
Meg aztán volt olyan is, hogy láttam, hogy a gyerek megindult fejjel lefelé a mászókáról, de odaérni már nem tudtam, csak gyorsan felkaptam, mielőtt tudatosult volna benne, hogy mi történt, így elkerültük a krokodilkönnyeket. Apropó krokodilkönnyek: minden reggel sír valaki, hogy a) a másik csoportba akarok kerülni, b) hiányzik anya. Na, őket én szoktam megszeretgetni. :)
Azt mondták, hogy jól szólok a gyerekekhez, de mégis tudják, hogy egyelőre én vagyok a főnök. :) Ez jól esett. :D
Kedves Anna óvónéni! Jó lenne a te csoportodba járni...:-))
VálaszTörlés