Fárasztó, de nagyon sok szeretetet adnak a kis tökmagok. Jó, van akikkel nehezen bírok, igazából van egy fiú, akivel egyáltalán nem, de a többség azért szót fogad. Bár sokszor próbálgatják a saját, és az én határaimat is. Tegnap például olyat játszottunk az egyik lánnyal, hogy akkor "addig nem jössz ki a mosdóból, amíg nem mostad meg a kezed". Értettem én az amúgy teljesen logikus magyrázatot, hogy a homokozóban úgyis pillanatok alatt koszos lesz, de a szabály, az szabály.
Láttam már az udvaron különféle okoból parabolapályán repülni gyereket, a végén egy nagy csattanás, puffanással... aztán hatásszünet... és amint rájött, hogy mi történt, és hogy ez fáj: jönnek a krokodilkönnyek. Általában alig érünk ki, és máris jön valaki, hogy "Anna néni, te vagy a fogó/macska/orszlán" (igazából végtelen a fantáziájuk arra vonatkozólag, hogy milyen szinonímákat használjanak a fogóra). A szabályok nagyon egyszerűek: bármit csinálok, úgyis én leszek, maradok a fogó. :)
Hogy ki mellett ülök a kajálásoknál, hogy kinek a párja vagyok sorakozónál és hogy kit simogatok először és sokáig alvásnál - ez mind-mind jó előre le van foglalva. A héten már egyszer bevittem a fuvolámat, ennek is nagyon örültek, és egy rész-áhítatot is tartottam már.
Jövő héten ismét új ovónők lesznek (akiket én se ismerek még), így én vagyok a biztos pont az életükben. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése