Ó- és Újév határán: a vizsgaidőszak pszichológiája.

Így Újév napján -illetve annak környékén- az ember hajlamosabb a számvetésre, az elmúlt időszak végiggondolására. Miből állt 2015?  Egy "kisebb lélegzetvételű" szakdolgozat megírásából, egy záróvizsgából, egy sikeres szakzárásból az első diplomaosztómmal karöltve, mindeközben a mesterszakos felvételikből. Aztán pár nap pihenés után rátettem a lábam egy másik kontinensre életemben először. Aztán ha már a közelben voltam, elzarándokoltam Rodostóba. Aztán pakoltam, költöztem. És onnantól nagyjából az van, hogy próbálom megszokni az új egyetemet, az új szabályokat, az új helyzeteket, az új közösségeket.
Az év végén sokan hajlamosak arra, hogy a múltat iszonyatosan negatívnak lássák ("nem történt velem semmi jó"), és akár túlságosan nagy reményekkel is nézzenek az új év felé ("2016 az én évem lesz"). Pedig változás változtatás nélkül igen ritkán történik. És igen, a döntés meghozatalában nyilván segít az év első napjának szimbolikus dátuma, de tulajdonképpen bármikor el lehet kezdeni. Szóval nagy fogadalmakat eddig sem, és most sem teszek. Inkább pár apróbb ígéretem van magamhoz. Mint például az, hogy a következő vizsgámra már tényleg rendesen, sokat fogok tanulni.

Amúgy is a vizsgaidőszak:

#1 Még kilencedszerre is szívás.
#2 A Bécsi Filharmonikusok Radetzky-indulója egy nagyon szomorú dolog. Ugyanis azzal tényleg vége az ünnepkörnek, és baromira nincs kifogás a tanulás mellőzésére.
#3 Az idő előrehaladtával magának a vizsgának a fejed fölött Damoklész kardjaként lebegő ténye egyre kisebb motivációs erővel bír.
#4 Hóangyalt csinálni a tél első havazásakor menő. Majd' huszonhárom évesen is.
#5 A felnőtt színezők királyak. A színes filctollak is királyak. Relaxálni pedig kell.
#6 Amire öt évvel ezelőtt hat napot készültem, arra tulajdonképpen tökéletesen elég kettő és fél is. Meg kettő éjszaka. És egy kávéfőzőgép.
#7 Még mindig él az aranyszabály: "Hisszük, hogy egy forrást sosem késő elolvasni. Még ha ez a vizsgán történik is."