Szeged - kontroll.

Az elmúlt 24 óra mérlege: ötszáz kilóméter vonatozás, nyolcezer forintnyi tömegközlekedés. Mindez közel azért a százharmincöt percért. amit ott töltöttem. De megérte. :) Mint mindig. :D

Szeged

Augusztus 31 – hivatalosan a nyár utolsó napja.[1] Valahol elszomorító, hogy holnaptól ősz van. De ha arra gondolok, hogy például Bence hétfőn reggel nyolckor már a suliban ül… Legszebb öröm a káröröm! Megpróbálom hasznosan tölteni az utolsó hetet.

Van egy elég közeli ismerősöm, aki beleegyezett, hogy név nélkül megírhatom a sztoriját. :D Adott egy fiú, egy tizenéves fiú, egy éhes tizenéves fiú. Éjjel tizenegy óra, az esti kakaó a barátokkal már megivásra került. Ha éhes az ember, nincs mit tenni, az ellen tenni kell. Mondjuk úgy, hogy az ember átsétál a szomszéd városban lévő BK-be (sárga M-bötűs társa ilyenkor már zárva tart). Tehát fent meg nem nevezett személy becsattog a gyorskajáldába, és egy fejlődésben levő szervezethez méltóan bevásárol egy-két dolgot. Rövid morfondírozás után mégsem a csúszda tetején fogyasztja el utóvacsoráját, hanem kulturált homo sapienshez híven letelepszik a legközelebbi padra. Nemsokára arra jár egy hajléktalan, majd szereplőink között az alábbi párbeszéd zajlik le:

Fiú: - Uram, nem sértem meg azzal, ha odaadom ezt a hamburgert és sült krumplit?

Bácsi: - Nem, dehogy!

A bácsi miután a többi szemetest is átnézte, boldogan(?) távozott az elemózsiával, még egyszer megköszönve azt. Én a történetet másnap reggel (=olyan hajnali fél tizenegy körül) hallottam, „Valamit el kell mondanom…” kezdéssel.

Mindez a lábadozási időszakomban történt. Merthogy megjártam Szegedet. Ami –mint mindig- nagy élmény volt. Jó, persze, azt leszámítva, hogy borult, esős idő volt!!! Szegeden!!! Oké, szerencsére nem sokáig. Fejlődőképességemet mi sem mutatja jobban, hogy már nem a műtéttől rettegtem (azt igazából tök vártam), hanem attól, hogy nehogy hazaküldjenek. Irtó büszke vagyok arra, hogy mindenre emlékszem addig, amíg az altatódoki mondta, hogy most gondoljak valami szépre, mert mindjárt elalszom. Ezt utána még kb. az aranyos takarító néninek is elújságoltam. (Mentségemre legyen szólva, miután magamhoz tértem úgy igazából, már nem ez volt a legfőbb problémám.) Az altatás megszenvedtem, de most már túl vagyok rajta. A szememről pedig sok mindent megértettem – nem csak orvosilag. Tulajdonképpen már semmi pénzért nem cserélném el! A város iránti rajongásom sem csitult, és a klinika dolgozói előtt is le a kalappal. Idén még a szobatársaimmal is hatalmas szerencsém volt, mert a 4-ből csak egy volt 70+ -os, hárman pedig 18körüliek, így a műtét előtti éjszakát végigdumáltuk, én „Holnap majd úgyis alszom!” felkiáltással. J

Azóta pedig volt egy rögtönzött, kis létszámú osztálytalálkozó, vagyis inkább K. búcsúbulija. Természetesen egy egészséges helyen, mert salátát is lehet venni. Most pedig: tárgyfelvétel, agyvérzés, sírógörcs, Neptun. :D

 

---

[1] A bejegyzést technikai okok miatt nem sikerült időben közzétenni. Mert miért is legyen internetem a tárgyfelvétel kellős közepén?!?

Mezőtúr óta.

Hm... mi minden történt Mezőtúr óta? Alapvetően Komárom-Esztergom megyében tartózkodtam.
Oké, a fenti állítást rögtön meg is cáfolom, ugyanis Bencével voltunk egy szűk hetet Szombathelyen. Mindkét csajszi frizurája ellentmond a fizika törvényeinek: Dóri haja egy taréjban száradt meg a strandon, Katié pedig még vizesen is csigákban áll. Az előbbi látványával egész nap nem tudtam betelni, míg utóbbit csak megemésztenem nem sikerült. Azért mindkét lénynak sikerült egy kisebb lelki traumát okoznom. Segítettem az altatásban: ami úgy nézett ki, hogy én ütem a szoba egyik sarkában, Dóri a másikban, és ha elkezdtem felé közeledni egyre hangosabban ordított, és egyre jobban vörösödött a feje. Öröm az ürömben, hogy Kati hamar elaludt az alapzajra. :D Katinak meg csak elmondtam, hogy nem fogom hagyni, hogy butaságot csináljon (hátraessen a székről), és az ez ellen tett óvintézkedéseim váltottak ki belőle egy izmos hisztirohamot. :)
Ha már a földszinteseknél tartunk, Aprótalp is meglátogatott (minket). Én tényleg megpróbáltam minden rosszaságre megtanítani, de az anyja nem hagyta. :S
Aztán találkoztam pár gimis osztálytárssal, meg kreatívkodtam egy kicsit. Hétvégén családi buli, már csak 4-et kell aludni Szegedig. Gyomorgörcs.

Mezőtúr. Frissítve!

Élőben a Csillagpontról: www.csillag.reformatus.hu :)
Az első két éjszakát már túléltem a sátorban, amit én vertem fel, egyedül!

Összesen három nagy cikket írtam (a többi 300 karakteres, a hírfolyamban található). Ebből kettőt tudok belinkelni, az utolsó is elvileg felkerül majd. Igazából kicsit csalódott vagyok, mert a végleges szövegeimbe olyan nyelvtani és elütési hibák vannak, amik a nyersváltozatban nincsen. Direkt leellenőriztem. Plusz amikor beleírtak valamit, olyan értelmetlenné vált, meg logikátlanná - szomorú vagyok miatta.

Pécsi Rita előadásáról: http://csillag.reformatus.hu/van-kulonbseg-ferfi-es-no-kozott-s-ha-nincs-mi-az/#.UfPhbRr-nIU

A CsP kiállításról: http://csillag.reformatus.hu/idoutazas-a-masodik-emeleten-/#.UfPhnRr-nIU

Búcsú az ovitól...:(

Hamar eltelt ez a hónap! Pénteken megtörtént a könnyes búcsú, részemről majdnem szó szerint. Ugyanis kaptam egy csokit és egy CD-t (ebéd után az egyik legkisebb, legmaszatosabb kisfiú adta oda :D), és énekeltek is egyet. :)

Az utolsó hét már nem volt annyira könnyű, mindenki érezte, hogy mindjárt vége, de utolsó nap nagyon rendesek voltak. :)

Életem első 20 nap munkáját rögtön meg is ünnepeltem: a játszótéren, egy még nem óvodás korú kölökkel. =)

A héten Dunaharasztiba is kiugrottam, Nóri nagyon aranyos volt, kb. 10perc után esett le úgy a székről, hogy koppant egy iszonyatosat a feje a kövön. Nyilván nem hozta rám a frászt...

Holnap indulok Csillagpontra. Háát... kíváncsi leszek. [Majdnem be tudom csukni a bőröndömet.]

És ezt is az oviban hallottam: http://www.youtube.com/watch?v=UnENW0fbCqY

 

Újabb hét az oviban.

Hűha... lepisilték a papucsomat... a király ovis papucsomat!!! A dolog úgy történt, hogy a kislány elkezdett bepisilni alvás közben, erre némileg felébredt, és elindultak kifelé, de a wc előttig jutott csak. Gyorsan lehúztam a gatyóját és ráültettem a wc-re (ezzel a mozdulattal bevertem szerencsétlen gyerek fejét a falba - de még erre sem ébredt fel teljesen). Hát eközben történt a baleset.

Aztán próbálgatják a határaikat: vajon mit teszek, ha alvás helyett páros lábbal ugrál az ágyon? Hamar tisztáztuk, hogy egyelőre az van, amit én mondok, pluszba a többiektől egy kicsit távolabb bizonyíthatott a pihenés további szakaszában a kedves versenyző. Ugyanez a kislány közölte, hogy én nem is vagyok rendes ovónéni, mert még csak gyerek vagyok... [Erre azt mondták, hogy ez egyáltalán nem baj, bár a "Meghívlak a szülinapomra!" valahogy jobban kifejezi az elfogadást. Szerintem.].

Egyszer bevittem a fuvolámat áhítatra. Nagyon érdekes volt, hogy kik hallgatták tátott szájjal... pont akiktől nem ezt vártam. :) Tanulom az ovis énekeket, youtube-on minden este továbbképzést tartok magamnak.

Meg aztán volt olyan is, hogy láttam, hogy a gyerek megindult fejjel lefelé a mászókáról, de odaérni már nem tudtam, csak gyorsan felkaptam, mielőtt tudatosult volna benne, hogy mi történt, így elkerültük a krokodilkönnyeket. Apropó krokodilkönnyek: minden reggel sír valaki, hogy a) a másik csoportba akarok kerülni, b) hiányzik anya. Na, őket én szoktam megszeretgetni. :)

Azt mondták, hogy jól szólok a gyerekekhez, de mégis tudják, hogy egyelőre én vagyok a főnök. :) Ez jól esett. :D

Élmények, benyomások.

Fárasztó, de nagyon sok szeretetet adnak a kis tökmagok. Jó, van akikkel nehezen bírok, igazából van egy fiú, akivel egyáltalán nem, de a többség azért szót fogad. Bár sokszor próbálgatják a saját, és az én határaimat is. Tegnap például olyat játszottunk az egyik lánnyal, hogy akkor "addig nem jössz ki a mosdóból, amíg nem mostad meg a kezed". Értettem én az amúgy teljesen logikus magyrázatot, hogy a homokozóban úgyis pillanatok alatt koszos lesz, de a szabály, az szabály.

Láttam már az udvaron különféle okoból parabolapályán repülni gyereket, a végén egy nagy csattanás, puffanással... aztán hatásszünet... és amint rájött, hogy mi történt, és hogy ez fáj: jönnek a krokodilkönnyek. Általában alig érünk ki, és máris jön valaki, hogy "Anna néni, te vagy a fogó/macska/orszlán" (igazából végtelen a fantáziájuk arra vonatkozólag, hogy milyen szinonímákat használjanak a fogóra). A szabályok nagyon egyszerűek: bármit csinálok, úgyis én leszek, maradok a fogó. :)

Hogy ki mellett ülök a kajálásoknál, hogy kinek a párja vagyok sorakozónál és hogy kit simogatok először és sokáig alvásnál - ez mind-mind jó előre le van foglalva. A héten már egyszer bevittem a fuvolámat, ennek is nagyon örültek, és egy rész-áhítatot is tartottam már.

Jövő héten ismét új ovónők lesznek (akiket én se ismerek még), így én vagyok a biztos pont az életükben. :D

 

Az oviban tanultam: Altató.

Valahol, távol nagyon-nagyon messze,
Hol a csillagfények születnek meg este,
Létezik egy egészen aprócska kis ország.
Az a hely, ahol az álmainkat írják.
A szép álmokat kis zsákocskába varrják,
S aztán a kis manók mind-mind széjjelhordják.
Viszik a világ mindegyik részére,
S ráhintik az alvók lehunyt szemére.
Egy álommanó majd hozzád is elér.
Zsákját leteszi, s beledugja kezét.
Belemarkol a finom tündérporba,
Hogy a csillámokat a szemedbe szórja.
Aprócska kis manó, vajon hol lehet?
Nem látod őt, de hallod, ahogy nevet.
Óvatosan a homlokodon lépked,
Simogatja arcod. Ugye Te is érzed?
Kicsiny manó, tenyerét kinyitja,
S az álomport róla szemeidbe szórja.
Mosolyogva nézi, amint lehunyod őket,
És füledbe súgja: Álmodj nagyon szépet!

Első napok az oviban - másodszor.

Mákostészta kanállal? Nem gond! Főként az ovisoknak. A 18+os korosztálynak már erő feletti koncentrálást igényelt...:)

Készültem én már előre, az utolsó vizsgám utántól ovis papucsot kajtattam - végül megtaláltam a legmegfelelőbbet: szerintem nagyon menő!

Most vegyes csoportok vannak a nyári ügyeletben. Már rögtön az elején lettek spanjaim.:) Összességében nagyon aranyosan fogadtak, örültek nekem. Tegnap kaptam egy drágakövet, ma már mondták, hogy hiányoztam nekik, hogy szeretnek. ♥ Én nem emlékszem, hogy nekem lett volna ovis szerelmem, hát most van! Fel lehet kötni a gatyát, van egy szint, amit meg kell ugrani szerelmes vallomás terén. :)
Minden nap van egy rövid áhítat - református ovi révén. Azt hittem, hogy az énekekkel semmi gondom nem lesz, aztán eddig egyet sem ismertem. Lehet, hogy rám vár a feladat, megtanítani a Szívem csendben-et, vagy a Jöjj, Izráelt vagy valami hasonló alapdalt. :D Az első áhítaton az volt mindenkinek a feladata, hogy kellett egy dolgot mondania, amiért hálás, vagy amit nagyon köszön. És az egyik kisfiú azt mondta, hogy ő azt köszöni, azért hálás, hogy jöttem hozzájuk. Nyilván nem olvadtam le a székről. Amúgy baromi kényelmetlenek azok a székek!

Egyre több feladatom van, és ez jó - olyankor hasznosnak érzem magam. Most nincsenek foglalkozások - ez kár. De nagyon önállóak a kicsik, illetve nagyon nevelik őket erre. Emlékeim szerint nekünk az ovónéni nyomta a fogkrémet. Itt arra is felelős van. A két nap alatt sokat kérdezgettem az ovónői feladatokról, foglalkozások mennyiségéről, kötelező tesiről stb. Én sejtettem, hogy nagyon el fogok fáradni, de hogy ennyire?!? Majdnem elfelejtettem leszállni a villamosról...! :P

És a mai nappal vége a negyedik vizsgaidőszakomnak, egyben a negyedik szemeszteremnek is. :D Meg is ünnepeltem: naná, hogy egy földszintes társaságában. "Pata!" ♥ Meg azért utána egy bevásárlóközpontot is meglátogattam...:)

Katasztrófaturista.

Néha kezdem azt hinni, hogy elköltöztem Angliába, csak nem emlékszem rá. Reggel felkelek, napsugaras szép reggel van, királyság, indulás vizsgázni. Megmérettetésnek vége, hurrá! Kilépek az épületből... hát nem leszakad az ég?!?

Ezen a héten két vizsgám és egy szemináriumi jegy javításom volt - jelentem túl vagyok rajta több-kevesebb sikerrel. És már csak egy van hátra, jelenleg még távol annyira, hogy a "simánátmegyek" korszakomat éljem. :D

Ma amíg a vizsgajegyemre vártam kimentem a Dunapartra katasztrófaturistáskodni. A homokzsáklapátolás csak azért nem történhetett meg, mert 1) nem volt ott se ember, se homok, se zsák, 2) a félpingvin öltözet miatt. Szóval megtekintettem az áradó Dunát, és megállapítottam, hogy majd újra fel kell mérnem a terepet ha visszahúzódott, mert azon kívül, hogy az út látszólag vízben állt, más rendkívüli jelenséget nem láttam. Nem sokat járok arrafelé.

Közben éppen CsP-re jelentkezem, de mi a nyavalyát kell írni a motivációs levélbe?!?

Óvónéni, te hány éves vagy?

Az a bizonyos B-terv pedig: négy hét egy óvodában mint nyári munka/szakmai gyakorlat. Ma voltam benn megbeszélni a részleteket. A gyors formaiságok után, körbejártam az ovit (természetesen mindenkinek sikerült a nevét megjegyeznem. naná.). Majd átrepesztettünk egy másik tagoviba, vagy az ovi egy másik telephelyére vagy nem tudom, hogyan kell szépen mondani. :D És ott megnéztük az évzáró műsor próbáját. Nagyon ügyesek voltak, és én is sokat tanultam az egész napból, mert mindennek a mögöttes tartalmait is elmagyarázták. Ekkor kaptam meg a fenti kérdést. Szóval az ifjú óvónéni összehaverkodott egy csapat gyerekkel, akik bemutatták az egész csoportot: kit hogy hívnak és mi a jele (megjegyeztem. naná.).  Szóval jó nap volt, már várom élesben is! :)
A feszültségeket levezetve pedig almáspitézni mentünk. Délben, mekiben. Hát akkor már valami normálisat is enni kell! =) Azért estére (hogy a lelkiismeretemet megnyugtassam) főztem egy... ööö.. levest. Leginkább BMV-leves volt.

A cél tehát megvan: UV nélkül végezni! Vizsgaidőszakra fel!

 

 

 

 

Elmaradásaim rendezése. Szeretettel.

Talán ez a szorgalmi időszakom telt el a leggyorsabban! Pedig belülről néha nem tűnt annak: sok hasfájás, a dologtalan hetek... olyankor lassan peregtek a homokszemek. Aztán az a rész is eljött, hogy szívesen megállítottam volna az ébresztőórám nagymutatóját... naa... csak egy kicsit még!
Nehéz is összeszedni, hogy mi történt az elmúlt hetekben. Először is: Dórinak keresztelője volt! Ahol Kata egy világot döntött össze bennem - jelenleg a pszichológusommal próbáljuk feldolgozni. :) [Csak vicceltem, de akkor is halál féltékeny vagyok.] Aztán kaptam anyák napi ajándékot - természetesen keresztanyai minőségemben. Nem tudom, hogy a pillangó, vagy az "Itt a Panta!" - (hangosan és látványosan is megismerem, de puszit azt azért már nem) - felkiáltás volt a nagyobb meglepetés. Vagy a lopott kacsanézegetős, bújós félóra a tóparton... :) Bár a "Tente baba, tente" rap feldolgozása se volt semmi!
Május elseje tiszteletéből Dórival kulturálódtunk is egy kicsit - felfedeztük az Örkény Színházat. A Finito-t néztem ki, és nem sikerült teljesen megfelelően utánanéznem a darabnak, mert ha korábban konstatálom, hogy modern rendezés valószínűleg sírva menekülök az ötletem hallatán is. Pozitívum volt, hogy a nemi közösülésre felhívó kötőszó (remélem pontosan idéztem!) viszonylag kevésszer hangzott el, ellenben a lófütyi 18 pluszos változata rendszeresen. Ezt leszámítva volt mondanivalója, így azért tetszett - de ezt miért nem lehet szépen elmondani?!?
A minorváltásomat hivatalosan is sikerült elintézni. Állítólag ebben a vizsgaidőszakban lesz utoljára papíralapú indexünk. Apropó vizsgaidőszak! Már beszereztem a Nutellámat - aminek (így a szorgalmi időszak utolsó napján) már hiányzik a fele. Amúgy nem lesz sok vizsgám, csak könnyűek sem lesznek.
A pályázatomat pedig elutasították - eléggé padlóra is küldött. Nem is feltétlenül a kudarc (nyilván az sem jó érzés), hanem inkább a B-terv hiánya. Azonban jelen pillanatban látni a fényt az alagút végén (és még nem jön szembe a vonat sem!), szóval talán most valami alakul... Pontosabbat holnap már tudok. :)
És CSP-re is regisztrálam!

Szerintetek miről nem szól a média? Várom a véleményeket! :)

 

Tegnap óta favorit! Hosszabb bejegyzés akkor várható, ha túléltem a hetet. Puszi. :)

No, hát csak sikerült beadnom a pályázatomat nyári táboroztatásra. Ugyan csak ma megszabadultam a hajszálaim felétől, kaptam három idegösszeroppanást és sírógörcsöt, de elvileg végül sikeresen elfogadta a rendszer. Most már 'csupán' várni kell az eredményt. Majd megírom ha lesz, és nagyon remélem, hogy pozitív lesz, mert szeretném aktívan tölteni a nyarat. :)
De addig is  a nyakamon egy évvége (és egy vizsgaidőszak - de ezt meg sem hallottam + kezdek gyűjteni Nutellára), úgyhogy húzok beadandót írni! :)

Aprótalp és Ördögölő Józsiás

A csütörtök délutánom igazán sűrűre sikeredett: már megint rá lettem kényszerítve, hogy babázzak! Pontosabban amint meglátok egyet... nos vagy a térdem adja fel a szolgálatot, vagy a szívem húzza le a testsúlyomat - vagy egyszerre a kettő. :) Remélem Aprótalpnál is sikerült bevágódnom, főleg miután lekenye... akarom mondani lecsokiztam. :D Bár olyan "Közelebb jössz, meghalsz!"-pillantást még nem láttam senkitől. Később lementünk a játszótérre (nekem igazi aranybánya!) labdázni meg hintázni - néha egyszerre a kettőt. :) Utána én konkrétan úgy éreztem, hogy a homokozóból mentem a színházba, ugyanis átöltözni alig volt időm. Az Ördögölő Józsiást néztük, ami egy igazi kis tündérmese. Jó volt a zene, nekünk tetszett, bár nem lesz a kedvencem. Ma pedig fúvószenekari koncert! :DDDDDDDDDDDD

Hétvége - képekben.

 

Pózolj Pankával! :)

Láthatatlan kiállítás

Nem tudom, miért én voltam az első, aki belépett a vaksötétbe. Nem vall rám ez a bátorság. Mindenesetre valahogy sikerült elbotorkálni a vezetőnkig. :) Onnan elvileg egy konyhába értünk volna, amit én nem találtam meg, csak a fürdőszobát. Aztán voltunk az utcán, egy szoborparkban, egy vadászházban és egy kocsmában. Ha meg volt a fal, akkor jó volt, és biztonságban éreztem magam. Ha nem, akkor annyira nem volt jó a helyzet, egy csendes csoport lévén, hallani azt hogy merre jár a másik... hát nem volt mindig egyszerű.
Igazából érdekes volt, de egyben megdöbbentő és elég szívfacsaró is. Lehet, hogy többször végig kéne járni ahhoz, hogy tényleg végigérzékelje az ember. És nagyon kívácsi lennék egy alaprajzra, vagy esetleg világosban is végigmenni, hogy lemérhessem, hogy mennyit fogtam fel az egészből.
Egy nagy élmény volt, az biztos. Nem feltétlenül happy, de teljes mértékben pozitív élmény. :)

És egy kép a hétvégémről:

 

Mivel holnap latin Zh-át írok, ezért ma felmenetem az előző blogomra, és kb. végigolvastam az egészet. Hát egyszerre potyogtak a könnyeim és nevettem az emlékeken. Meg az írott szövegen. Remélem, azóta azért finomodott a stílusom...:)
Most viszont tényleg megyek a declinatioimhoz, mert csúnya vége lesz...:S

[-:

Ma találkoztam Á.-val - még fizikán ismerkedtünk meg. Összeröffenésünk első fél órája abból állt, hogy mint a hülyegyerekek csináltuk hárman A. alapmérések jegyzőkönyvét. :D De az almáspitéért megérte. Felelősséget meg nem vállalok érte, bár azért nagyon remélem, hogy jól szerkesztettem meg a két ábrát. Amúgy a dolog folytatásért kiált (a jegyzőkönyv csapatmunkával történő kivitelezését leszámítva).
A mai pápaválasztás kapcsán éreztem, hogy hír nem az, ami éppen megtörtént, hanem hír az, ami éppen történik.

"A nagy civilizációs ugrások olyan folyamatok,

melyek majdhogynem romba döntik azokat a társadalmakat, melyekben bekövetkeznek." (A. N. Whitehead) Most olvastam egy könyvet, Marschall McLuhan-tól a Médiamasszázst, és abban van ez a mondat. Vagyis hát tulajdonképpen ezzel kezdődik. És akár az egész könyvet is kiírhatnám, mert nagyon jó dolgok vannak benne, de próbáltam a legfontosabbra szorítkozni.

Miután DéDóritól kaptam színházbajárós fehér rózsát, elkerülhetetlenné vált a színházba menés. Tatán volt Operett gála - ami alapvetően tetszett, bár túl sok dalt nem ismertem, pedig nem állok rosszul ilyen téren.

A mai napom a MÁV szeretetében telt. Ugyanis lekéstem a vonatot. Pontosabban végignéztem ahogy elmegy. Most így utólag reprodukálva a dolgokat, az én hibám, ugyanis meg voltam győződve arról, hogy Tatáról MINDIG 29-kor indul a vonat. Hát nem.

St. Corona és egy kis tavasz.

Múlt héten médiaismereteken vettük, hogyha minmum heti kétszer nem bővül egy ilyen jellegű oldal, akkor nem fognak visszajárni, szóóvaal:
Szombaton síelni voltunk Ausztriában. Bence megállapította (természetesen azért ezt nem nekem mondta), hogy ahhoz képest, hogy milyen régen síeltem, egész jól megy. Bár őszintén szólva eléggé idegesítő volt, amikor elkezdett parancsolgatni, hogy akkor kezdhetem a fejkörzést, meg elsőnek a leggagyibb pályán megyünk, mert, már régen síeltem. Oké, alapjában véve igaza volt, de én síelek régebb óta, úgyhogy ezért nincs szükségem személyi edzőre. Először kicsit megijedtem a -10 foktól, de szerencsére szépen sütött a nap és nem fújt jeges szél, ergo jóó volt! Egyetlenegy dolog nem volt jó, amikor Bence bevitt az erdőbe, és kb. minden második kanyarban megöleltem egy fát...:S
Állítólag itt a tavasz. Én azért a síkabátomat még nem tettem el nyári álomra. Bár ma délután kimentem sétálni a Városligetbe, és ott találkoztam néhány melengető napsugárral. =) Így még a latint is gyorsan meg lehet tanulni! :)

Egy utolsó.

Még egy bejegyzés tizenévesként. Kicsit fura, de semmi extra. Nem pánikolok, hogy öregszem. :)
Meg amúgy is csak kettő vagyok, mint Nóri, elvégre a 0 nem számít. :D
Szerencsétlenre a frászt hoztam, mivel amikor délután felébredt velem találkozott először. Szegény a fotel mögé menekült. :S A gyertya elfújásnál beelőzött, mire észbe kaptam, már csak füstölgött. :D A végére azért feloldódott. Szeretem a közös szülinapunkat. Panta. :)

Nők Lapja Iskola - part 2. Marica grófnő. Karina.

A második hétvége öltözködéskultúrával kezdődött, ahol megtudtam, hogy a hideg színek állnak jól. Persze sok olyan ruhám van. A lila és a sárga felejtős - ez azért fáj egy kicsit. Másnap pedig önismeret volt, az elején eléggé szkeptikus voltam a dologgal kapcsolatban. Viszont amit a rajzomból leszűrt, az durván igaz. És nem ilyen nagy általánosságok, mint ami pl. a horoszkópokban van, hogy mindenkire igaz legyen. Ettől függetlenül azért még mindig óvatosan kezelem a pszichológia tudományágát.
Csütörtökön az Operettben néztük a Marica grófnőt. Hát nagyon jó volt! Kicsit feltörtek a néptáncos élményeim, érzéseim! :) Hazafelé pedig összeszedtem a mekiben Karinát, aki nálunk aludt az éjszaka. Másnap egy kicsit zokni voltam, bár ahogy értettem neki ez az általános alvásmennyiség. Tulajdonképpen megteszi ez a bölcsészkar.
A heti nagy feladat pedig Nóri szülinapi könyvének kiválasztása volt. Végül egy olyan mellett döntöttem, ami Katának már bejött. Remélem hétfőn is sikere lesz! :)

Nők Lapja Iskola - part 1.

Majdnem két és fél napot sikerült Szombathelyen töltenem egyhuzamban. Nem volt sok, de aktívan kibabáztam magam. Katit megtanítottam törökülésben ülni (nagyon cuki volt, amikor ült velem szembe a földön és rakosgatta a lábait, próbált leutánozni), meg voltunk buszozni is. Dóri is aranyos volt, tűrte a gyötrésemet, és (én ugyan nem láttam, de pont most) fordult először hasról hátra. :)
Aztán: anyától egy NL Iskolát kaptam a szülinapomra, aminek az első két napja most hétvégén volt. 10 fős csoportokba vagyunk, én vagyok a legfiatalabb. De nagyon jófej csoportom van, szülésznőtől kezdev a PhD-ző matematikuslányon keresztül a kétgyerekes anyukáig, mindez olyan 32 éves korig. :) A sminkórán már szombaton túl voltunk. Életembe először kerültem közelebbi kapcsolatba egy szemceruzával. Eddig mélyen bújkáló őstehetségem azonban felszínre tört, és profin sikerült leutánoznom. Ma pedig volt egészséges életmód - hát itt annyira sok újdonságot nem mondtak, ennek ellenére nagyon jó volt. Délután pedig mozgáskultúra. Négy asztalkör után megmondták néhány tulajdonságomat. Oké, nem volt nehéz, mert azok tényleg jellemzőek rám, de ez az óra is jó volt. =)
Holnap kezdődik a félév. Van egy pont, amikor már nem érdekli az embert, hogy milyen órarendje lesz, csak legyen meg a kívánt kreditmennyisége +/- 10%. Na ezen a ponton túl vagyok. Állítólag megvan a hangulata, ha este hattól fél nyolcig órán ül az ember. :)

Vége. [Átmenetileg.]

Ma totálisan ledöbbentem, amikor hallottam, hogy vannak még akik rendszeresen idetévednek. Úgyhogy az ő kedvükért, megpróbálok többet írni (ilyet már ígértem párszor, nem?). Na de majd most!
Hála égnek, vége lett ennek a félévnek. Eddigi egyetemi pályafutásom legrosszabbika volt. Mindenhogyan.
Jövő hétfőn kezdődik az új félév. 46 kreditet vettem fel, ebből jelenleg 17 kreditnyi órán vagyok bent. Az ELTE nemrég váltott tanulmányi rendszert, és a mellékelt ábra alapján a tárgyfelvétel közel s távol nem működik kifogástalanul. Viszont ezért tényleg tökéletesen felesleges félévet pazarolni, úgyhogy nagyon remélem, hogy az elkövetkezendő 48 óra alatt összekapják magukat, mert ez most már egyáltalán nem vicces. Egész egyszerűen szégyen, hogy a BTK falán egy bazinagy plakát hirdeti az ország abszolút első bölcsészkarát, ennek ellenére többszáz emberre egy darab(!) tizenkét fős szemináriumot hirdetnek meg. No komment.
Egyébként már az utolsó vizsga napján megkezdtem az aktív kikapcsolódást, Dórival egy IKEA-parti keretében. Aztén Bence szülinap, Bencének sütés a sítáborba (amiért csak egy kicsit vagyok irigy). Ma eljutottam IP-re is. És ha minden igaz, még egy szombathelyi kanyart is megejtek a héten. :)

Totális döntésképtelenség. Millió és egy irány - mégis alig egy-két kivitelezhető, amelyek közül egyik rosszabb, mint a másik. A legjobb -már látszik, hogy- járhatatlan. Jó lenne, ha valaki elém tenne egy cetlit, hogy ezt csináldd! És valamiért mégsem találom a választ.
Csak azt érzem, hogy ez így nem fog menni. Viszont változtatni, másfelé menni nem olyan könnyű. Főleg, mivel utálom, ha ránézésre beskatulyáznak, vagy egyetlen információ alapján lenéznek. Ettől kifejezetten rosszul vagyok. És nem tudok úgy élni, hogy "majd lesz valami".Kell egy terv. Aztán ha az változik, az nem annyira rossz, mint a bizonytalanság.
És egyébként is vizsgaidőszak van. És elfogyott az első üveg Nutellám. :(